Dreamwalker

Álombeli bolyongás, kevés tartalommal

A koncepció egyszerű: egy alvó fickót irányítok az álmain keresztül, miközben felhőblokkokat tologatok, csapdákat kerülök, és próbálok eljutni a pálya végén ragyogó naphoz. Az akadályok között ott vannak az ébresztőórák és rémálmok, amelyek megakasztják a haladást, a pályák pedig időre mennek, egy hatalmas visszaszámlálóval a képernyő tetején.

Papíron ez akár működhetne is, de a gyakorlatban hamar kiderül, hogy nincs elég tartalom az ötlet mögött. Ez egy klasszikus „mobilra elmegy” típusú játék, ami konzolon már nagyon vékonyka.

Tempó van, élvezet kevésbé

Az időlimit néha képes némi feszültséget teremteni. Amikor sietni kell, platformokat átrendezni, miközben újabb veszélyek jelennek meg, akad pár pillanat, amikor felpörög a játék. De ezek rövidek, és nem állnak össze valódi flow-vá.

Az egész élmény kissé esetlen. Nem rossz értelemben törött, inkább jellegtelen. Az a fajta játék, ami működik, de nem hagy maga után semmit.

Látvány és hang: szombat délelőtt, de nem a jó fajtából

A grafika rajzfilmes, de steril. Olyan, mintha egy generikus szombat reggeli cartoon hátterében lennék, amit már ezerszer láttam, és sosem szerettem igazán. A zene ugyanez: funkcionális, stock-szagú, gyorsan kifárasztó.

Ez az a prezentáció, ami 10–15 perc után már inkább taszít, mint hívogat.

Zárás

A Dreamwalker nem katasztrófa. Játszható, érthető, működik. De ennyi. Nincs benne semmi, ami miatt visszatérnék hozzá, vagy ami indokolná, hogy Switch-en foglaljon helyet az eShop kínálatában. Egy rövid, agyzsibbasztó időkitöltő, ami gyorsan eltűnik a feledésben.