Go Vacation

Ha azt mondom, hogy Go Vacation, akkor mindenki tudja, mire gondolok. Valami régi, egy kicsit poros, de mégis fura módon vonzó élményre, ami mintha a Wii aranykorából lépett volna elő, hogy megülepedjen a Nintendo Switch-en. Egy játék, ami tényleg megérdemelné, hogy a tengerpartra vigyen, de inkább egy szomszédos parkba hoz, ahol a homokozóban próbálkozol, miközben a nyaralás illúziója hamar elillan. De kezdjük az elején.

A játékmenet és élmény

A Go Vacation nem csinál titkot abból, hogy mit akar: egy party játék, ami rengeteg minijátékkal vár, amiket akár egyedül, akár három barátunkkal nyúzhatunk. Igen, a játékban minden van: tengerparti versenyek, síelés, vízi pisztolycsaták, de még zenei hangszerelés is – na nem valami komoly, hanem üveg poharak súrolásával zenélgetünk. Az alapötlet egyszerű: négy különböző tematikájú területen (tenger, város, hegyek, hó) kalandozhatunk, miközben felfedezhetjük a környezetet, megoldunk apróbb küldetéseket, és persze minél több játékmódot próbálunk ki.

Az elején persze minden izgalmas, főleg a felfedezés. Hogy hogyan találjam meg azt a légpárnás versenyt, ami annyira felkeltette a figyelmemet? Hát, szép lassan végig kell tapogatni a világot, és nem árt, ha közben figyelünk, mert ha elfelejted, hogy hol van a hólepte hegyek közelében a kempingezős vízibicikli verseny, akkor nem igazán lesz sehol semmi. A játék tempója miatt pedig csak a legvégén válik igazi élménnyé a dolgok összerakása.

De itt kezdődnek a gondok is. Mert bár azt hittük, hogy az 50+ mini-játék pörgetése közben el fog telni az idő, elég hamar kiderül, hogy a minijátékok nagy része annyira „light”, hogy szinte teljesen élettelenek. Az irányítás vagy túlságosan egyszerű, vagy épp annyira fapados, hogy gyorsan elszáll a varázs. Néhány játéknál olyan érzésed lesz, mintha egy szebb napokat látott Wii-s darabot próbálnál ki, és hirtelen rájössz, hogy a 10 perces játékos élmény után épp úgy unod magad, mint a húszas éveid első konzolos élményeinél.

A mozgásérzékelős irányítástól sem lesz jobb, bár a Switch HD rumble-ja egész jól érezteti a fizikai reakciókat. Azonban itt is megjelenik az a tipikus probléma, hogy miközben a Wii-nél valahogy „bejött” a dolog, mostanra kissé megkopott a varázs. A mozgásérzékelős vezérlés helyett érdemes inkább az alap gombos irányítást választani, mert a mozgás érzékelése túl imprecíz.

Az igazi vonzerő: Felfedezés és testreszabás

Végül, ami menti a Go Vacation-t, az a felfedezés, amit az első órák után egy kicsit elfelejtesz, de ami végül az egész játékot valahogy mégis érdemessé teszi arra, hogy időt fektess bele. A négy különböző térkép mindegyike tele van titkokkal, extra feladatokkal és apró, felfedezésre váró dolgokkal, miközben akár egy kis Animal Crossing jellegű személyre szabás is elérhető. A legjobb rész, amikor egy kicsit több időt töltesz a felfedezéssel, mint a sportolással, és rájössz, hogy valójában ez a kis „szigetvilág” lehet a legnagyobb erőssége a játéknak.

A végére

A Go Vacation igazi élménye nem a versenyekben rejlik, hanem abban, hogy ki tudsz-e pihenni, vagy el tudod-e temetni a számos üres játékélményt a felfedezés, a titkok és a személyre szabható dolgok mögé. Ne vidd el vele a barátokat, ha ütős versenyzős élményeket keresel – inkább akkor, ha valami könnyed, szórakoztató utazásra vágysz. Csak ne felejtsd el: a régi Wii-s feeling itt is előbújik, ami valahol jó, de aztán mégis úgy érzed, hogy a Switch tényleg többet érdemelne ennél.