Ez a játék olyan, mint egy túlzottan cukros édesség, amit a Steins;Gate rajongóknak készítettek. Nincs igazán komoly súlya, inkább a karakterek közötti laza kapcsolatokra, flörtökre koncentrál, és szemben a fő sorozattal, nem próbál elgondolkodtatni az időutazás filozófiáján vagy annak tragikus következményein. Az egész inkább egy *moe* rajongói élmény, amit nehéz komolyan venni, de ha elengeded a várakozásaidat, szórakoztató, akár egy könnyed nyári délután.
**A Souls-játékok mindig is elragadták a szívemet, de mi van, ha a "lelkeket" nem is olyan fájdalmas begyűjteni?**
Amikor a Switchen először gördül ki a Jackdaw a nyílt vízre, hirtelen elfelejtem, hogy egy hordozható konzolt tartok a kezemben.
A *Space Pioneer* nevében már valami grandiózus felfedezést sugall, egy hatalmas, izgalmas űrkalandot, ahol ismeretlen bolygókat kutatsz, idegen lényekkel harcolsz, és végre valami igazán epikus élményben lesz részed. Aztán elindítod a játékot, és hamar rájössz, hogy az "űr" szó inkább csak a játék unalmas ürességét jelzi.
Sokan mondják, hogy a legjobb játékok azok, amiket a barátokkal együtt lehet játszani. De azt, hogy egy játék valóban KÖTELEZZEN téged arra, hogy folyamatosan kommunikálj a másikkal, már nem sokan merik bevállalni. A *Tick Tock: A Tale for Two* pont ezt csinálja: két játékos, két képernyő, és rengeteg beszéd. Aki szereti a kihívást, és van egy jó cimborája, akivel megoszthatja a feladatokat, annak ideális választás lehet.