A The Talos Principle első perceiben még csak lebegsz a felhők fölött, aztán egyszer csak felébredsz egy romos templomban, és mire észbe kapsz, már Istennel beszélgetsz – vagy legalábbis valakivel, aki nagyon annak mondja magát.

Van az a krimi, ami már az első füstös irodajelenetnél elhiteti veled, hogy jó helyen jársz – a Blacksad ezt tudja, aztán egy rossz mozdulattal emlékeztet rá, hogy játszani is kellene vele.

Tudod, mi a legjobb egy **Monster Hunter**-féle játékban? Az, hogy **vadászhatsz**, hatalmas szörnyeket apríthatsz és közben olyan érzésed van, mintha valami igazi hőstett közepén lennél. A **Dauntless** ezen a recepten alapul, de néhány apró, de zavaró hibával. Tökéletesen hozza azt, amit egy ilyen játék ígér, de ha nagyon figyelsz, a szögletes pixelvilág és az állandóan hullámzó teljesítmény elég gyorsan letörheti a lelkesedést.

Van valami különleges abban, amikor egy már meglévő világot újra felfedezhetsz egy másik szemszögből. A *Shovel Knight Showdown* pontosan ezt teszi, csak éppen egy kicsit más hangulatban. Ahelyett, hogy a megszokott platformer játékmenetet követnénk, itt egy vérbeli **arena brawler** vár ránk, ami bőven tartogat meglepetéseket, de van, ami kicsit el is vész benne.