Van, amikor egy játékot egyszerűen nem értesz. Tök érdekesnek tűnik, jól néz ki, és a borító alapján gondolnád, hogy egy nyúlfarknyi Dark Souls-klón jön, de valahogy az egész egy nagy katyvasz lesz. Nos, a *Decay of Logos* épp egy ilyen játék, és sajnos mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa: nem minden, ami hasonlít a From Software műveire, az jó is.
Nem is tudom, hogy egyáltalán mit vártam, amikor először elkezdtem **Trover Saves the Universe**-t. Az egész játéknak van egy olyan "Rick & Morty" hangulata, ami egyeseknek bejön, másoknak meg szimplán idegesítő. A kérdés az, hogy mennyire sikerült ezt a humoros, de kicsit szürreális világot átültetni egy olyan platformerbe, amely egyébként tök jól működhetett volna egy VR-ban, de most Switch-en landolt. Egyáltalán elég jól sikerült a konverzió? A válasz: egész jól, ha nem vagy nagyon finnyás.
Azt hiszem, mindannyian emlékszünk még arra az időszakra, amikor a licencelt játékok megállíthatatlanul hömpölyögtek mindenfelé. Minden egyes sikeres film, sorozat, vagy könyv kapott egy videojátékot, aminek a szinte teljes hiánya a játékélmény szempontjából sokszor felért egy bűnnel. A Narcos: Rise of the Cartels, az ismert sorozat játékadaptációja, igyekszik elkerülni ezt a szakadékot, de vajon sikerül neki?
**Három percet várni egy betöltésre 2026-ban nem türelempróba, hanem előrejelzés.**
Képzeld el, hogy egy magányos tornyot mászol, ahol minden szint egy újabb kihívást jelent, és a legnagyobb ellenség nem is feltétlenül a szörnyek, hanem az idő, ami folyamatosan a nyakadban liheg.