Tick Tock: A Tale For Two

Nem minden nap jön ki olyan játék, amelyik nemcsak hogy együttműködést igényel, hanem kifejezetten arra épít, hogy a két játékos közvetlenül kommunikáljon. A Tick Tock: A Tale for Two pontosan ilyen – egy olyan puzzle játék, ahol a siker titka a folyamatos beszélgetés és a közös gondolkodás. De vajon képes-e elkapni a figyelmet, és nem válik-e hamar frusztrálóvá?

Játékmenet – Két fej jobb, mint egy… de mi van, ha elmondod, amit látsz?

A Tick Tock alapvetően egy point-and-click puzzle játék, ami úgy van kitalálva, hogy két különböző képernyőn zajlik, két játékossal. Egyikőtök a saját képernyőjén nyomogatja az elemeket, a másik pedig a másikon próbál megoldani egy-egy puzzle-t. A kulcs? Az, hogy folyamatosan beszéljétek meg, mit láttok, hiszen egyedül nem tudjátok megfejteni a titkokat. Egyik karakter sem teljesítheti a feladatokat anélkül, hogy a másik ne segítene neki, szóval aki nem szeret sokat dumálni, az hamar feladja.

Például az egyik egyszerűbb feladat egy „Jack in the Box” nevű doboz, amit csak úgy lehet kinyitni, ha az egyik játékos átadja a másiknak a helyes instrukciókat, miközben az összes többi részletet is megosztja. Itt a siker kulcsa a részletes információk átadása és a pontos leírások. Még a legapróbb részletek is segíthetnek a másik félnek, ezért fontos mindenre odafigyelni.

Ha valami működik, az a folyamatos, igényes kommunikáció – amitől az élmény igazán egyedivé válik.

A hangulat – Egy füstös vonat és egy elfeledett család titkai

A történet a Laerke családról szól, akik óragyártó mesterek. Kicsit titokzatos, és bár nem mondanám, hogy a történet alapja nélkülözhetetlen a játék élvezetéhez, azért hozzáad egy kis hangulatot. A játékban a történetet nem párbeszédek mesélik el, hanem levelek és jegyzetek, amiket a környezetben találunk. Szerencsére az írás minősége elég jól illeszkedik az atmoszférához, de ne várj semmi komoly fordulatos sztorit.

A grafika egyszerű, de pazar. Az épületek, a tárgyak rajzolása gyönyörű, és a játék egész hangulata, a ködös tájak és a csillagos égbolt igazán elragadó. Azonban, ha valami zavaró, az a teljesen hiányzó zene, ami lehet, hogy a kommunikációt segíti, de egy kis nyugtató háttérzene jól esett volna a hangulathoz.

A grafika és az atmoszféra megteremti a misztikus hangulatot, de a zenei háttér egy nagy kérdőjel.

A rövidség – Miért kell mindent gyorsan befejezni?

A játék viszonylag rövid, mindössze 1-2 órás játékidővel. Ez nem lenne nagy gond, ha a játéknak a teljes élménye hozna olyan tartalmat, amiért érdemes visszatérni. De sajnos, mivel a játék rövidsége miatt nem igazán ad lehetőséget a mélyebb felfedezésre, a vége felé már kezd elhalványulni az érdeklődés. Egy-két extra fejezet igazán feldobhatta volna az élményt, így inkább csalódottan pattan le az ember a játék végén.

A játék időtartama nem indokolja a nagyobb komplexitást, de talán egy-egy plusz fejezet vagy titok sokat javíthatott volna rajta.