Space Pioneer

Bevezetés – A remény halála a galaxis közepén

A Space Pioneer egy igazi twin-stick shooter, ami alapvetően szórakoztató lehetne. Minden bolygón új kihívások várnak, mindegyik különböző ellenségekkel és feladatokkal. Eleinte úgy érzed, hogy jó irányba haladsz: ott a lövöldözés, az új fegyverek, az akció. De ahogy telnek-múlnak az órák, a játék hamar belesüpped a maga unalmas mocsarába, és ami kezdetben még szórakoztató volt, az szép lassan idegesítő repetitívvá válik. Egy bolygó, két bolygó, három bolygó – és hirtelen azt veszed észre, hogy a világ, amit felfedezel, már egyáltalán nem izgalmas.

Játékmenet – A lövöldözés egyre unalmasabb

A játék magját adó twin-stick lövöldözés jól meg van csinálva. Minden fegyvernek megvan a maga szerepe, és bár a töltési idők miatt nem lesz túlságosan könnyű dolgunk, a mechanika alapvetően jól működik. A gránátok és gyógyítók is adnak egy kis pluszt, bár ezek hosszú töltési idővel rendelkeznek, ami miatt gyakran nyitva hagy minket a támadásoknak. A fegyverek, bár hatékonyak, hamar elveszítik varázsukat, mert a sokadik harc után már nem érződik igazán újnak a dolgok.

A probléma akkor kezdődik, amikor rájössz, hogy a bolygók dizájnja és a feladatok szinte mindegyik ugyanazok. A különböző helyszínek nem érik el azt a változatosságot, amit egy igazi felfedezős játék adhatna. Ugyanazok az ellenségek, ugyanazok a feladatok – bombák begyűjtése, fészkek megsemmisítése, utazók kísérése... ha egy feladatot egyszer teljesítesz, semmi nem indokolja, hogy kétszer vagy háromszor is ugyanazokat a monoton dolgokat csináld.

Progreszszió – Mélyebb, de feleslegesen bonyolult

A játék rendszere meglepően mély, de sajnos feleslegesen komplikálja a dolgokat. A coinok gyűjtése és a loot boxok vásárlása kicsit már a pay-to-win élményre hajaz, bár szerencsére nem kényszerítik ránk a valódi pénzes költekezést. A loot boxok inkább a teljesítményekhez és extrákhoz kapcsolódnak, így ha nem akarunk további bónuszokat, nem kell a pénztárcánkat kiüríteni hozzá.

A fejlődési rendszer tehát egyfajta folyamatos grindot ad, ami önmagában nem lenne gond, ha a játék nem lenne ennyire repetitív. Képzeld el, hogy minden egyes fejlesztés után ugyanazokat a monoton feladatokat kell ismételgetni, hogy az új fegyvert vagy erősebb páncélt megszerezd. Egy idő után már a statisztikák növelése sem motivál igazán, hiszen mindig ugyanazokkal az elemekkel dolgozol, és a fejlődés nem hoz új élményt.

A grafika – Üres és semmitmondó

A Space Pioneer látványvilága leginkább a 2000-es évek elejéről lehetne ismerős. A bolygók, bár különbözőek a nevükben és a tematikájukban, mindegyik ugyanolyan szürke és élettelen. Az animációk és a környezetek nem igazán keltenek életet, ami egy olyan játék esetében, ami az űrben játszódik, különösen fájó. Lehetne ennél sokkal színesebb, kreatívabb, egyedibb is – de nem. Egy igazi galaktikus felfedezés helyett egy unalmas, üres térben vágjuk végig a küldetéseinket.

Záró gondolatok – A játék, ami lehetett volna jó, de nem lett az

A Space Pioneer rengeteg potenciállal rendelkezik, de sajnos ezt a potenciált teljesen elszalasztja. A játékmenet alapjai rendben vannak, a lövöldözés szórakoztató lehetne, de az ismétlődő feladatok és a monotonitás folyamatosan letörik az élményt. Az egész játékot a grafika és a hangulat nem támogatja eléggé, és bár a loot boxok nem zavaróak, a grindolás folytán egy idő után nem tűnik értelmesnek. Ha szereted a twin-stick shooter játékokat, akkor azért egy próbát talán megér, de ne számíts arra, hogy emlékezetes élményben lesz részed.