The Thing: Remastered

A kezdet: Az igazi thriller ígérete

Amikor elindítod a játékot, azonnal érzed, hogy valami sötét, komor atmoszféra kering a levegőben. A remaster igazán jól sikerült, hiszen a grafika ki lett javítva, a karaktermodellek frissebbek, és az új fény- és árnyékhatások gyakorlatilag lehozzák a film hangulatát a képernyőre. A mozgásvezérlés és az érzékenységek is a lehető legjobban lettek beállítva, a HD Rumble és a teljesen személyre szabható kontroller opciók pedig szintén pluszt adnak a játékélményhez. Ha te is azok közé tartozol, akik szeretik a nosztalgikus érzést egy-egy remaster kapcsán, akkor itt nem fogsz csalódni.

A történet a jól ismert The Thing filmre alapoz, ahol a szereplők közötti bizalom lassan olvad el, és a paranóia mindent eluralkodik. A kezdeti órák igazi feszültségkeltéssel telnek, miközben irányítod a csapatodat, figyelsz a hőmérsékletre, oldasz meg feladatokat és próbálod kitalálni, mi történik körülötted. A bizalom és félelem rendszere, valamint a kis csapatod irányítása tényleg élvezetes. Itt az a pillanat, amikor még minden olyan, mint a filmben: az atmoszféra, a hideg, a stressz – mindezek remekül megelevenednek a játékban.

Az elágazás: Mi történt a feszültséggel?

Sajnos, ahogy a történet halad előre, az első két-három órából átváltunk egy akciójátékba. És itt jön a probléma. Az akciódús részek a játéknak olyan kényszeredetté válnak, hogy a szoros hangulat és a paranoia teljesen elveszik. Amikor előkerülnek a fegyverek, és a csapat már nem a bizalommal, hanem a lövésekkel próbálja túlélni, a játék hangulata gyakorlatilag megszűnik létezni. Míg az első órák egyedi mechanikákat és feszültséget kínálnak, a második felére átcsap egy unalmas lövöldözésbe, ami nemcsak hogy nem izgalmas, de még most, 2022-ben is kifejezetten elavultnak tűnik.

A legnagyobb csalódás talán az, hogy ha a játék megtartotta volna az első szakaszban bemutatott lassú építkezést, egy igazi horror klasszikust kaphattunk volna, de sajnos a nagyobb ellenségek és az akció hamar felülírják a jó alapokat. Most, húsz évvel később, egy erősebb remaster mellett is csak egy "7/10-es" játékot kapunk, ami szórakoztató lehet egy-két órára, ha rajongója vagy a filmnek, de nem éri meg túl sokáig játszani.

A technikai oldal: A Switch remastere

A technikai oldal viszont egy kicsit vegyesebb. A Switch-en való futtatásnak megvannak a maga előnyei, különösen a hordozható mód, ami valahogy sokkal bájosabbá teszi a játékot, mint a nagy konzolokon. Azonban még így is hosszú betöltési időkbe ütközik a játék, és bár nem egy óriási probléma, kicsit csalódást okoz, hogy egy ilyen régi játék még mindig lassabban tölt be, mint kellene.

A remaster nemcsak a látványt hozta fel a megfelelő szintre, hanem egy sor apró finomítást is elvégeztek, ami zökkenőmentesebbé teszi a játékot. A világítás, az antialiasing és a mélységélesség mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játék most jobban nézzen ki, mint valaha. Az új animációk is sokat dobnak rajta, de ha a játék közepén már unod a lövöldözést, akkor a szép grafika sem fog segíteni.

Összegzés: A remaster nem menti meg a játékot

A The Thing: Remastered egy remek remaster, de a játék maga sajnos nem elég erős ahhoz, hogy érdemes legyen játszani. Az első órák feszültséggel és jól átgondolt mechanikákkal telnek, de aztán egy olyan átmenet történik, ami teljesen tönkreteszi az élményt. Ha rajongója vagy a filmnek, akkor valószínűleg élvezni fogod a nosztalgiát, de azok számára, akik egy igazán ütős horrorjátékot keresnek, nem biztos, hogy a megfelelő választás.