Ninjala

Képregényes ninja-láz

A történet nem sokat ad, ha őszinték akarunk lenni, de hát nem is a sztori miatt játszunk ilyen játékokkal, igaz? A világot egy furcsa Ninja Gumi találmány tartja mozgásban, és a kis harcosok, akiket irányítunk, ebben a mesterségesen teremtett univerzumban csapnak össze. Két mód közül választhatunk: egy Battle Royale (ahol mindenkire mindenkinek vadásznia kell), és egy 4v4-es csapatmóka. A Ninjala valódi varázsa viszont nem annyira a helyszínekben, hanem az akcióban rejlik.

Taktikai pörgés és buborékbomba

A harc dinamikája az, ami igazán érdekes. Az alapmozdulatokon túl – amit egy videó és pár szöveges képernyő próbál átadni – a játéknak van egy mélyebb, taktikus oldala is, amit az első pár meccs során elég könnyen el lehet veszíteni. A menükben elbújó, finom harci részletek, mint a különböző támadásfajták és a S-Burst mód, eleinte nem teljesen érthetők, és ha nem figyelünk, könnyen belezuhanhatunk a "rock-paper-scissors" harci szisztémába, ami legalábbis érdekes, ha nem is mindenkinek fog tetszeni.

De ha elkapjuk a ritmust, akkor valóban igazán szórakoztatóvá válik. A játéknak egy különösen jó aspektusa, hogy a térképeken gyors mozgásra, falakon futkosásra, vagy a hátországba való elrejtőzésre is szükség van, hogy a megfelelő pillanatban lecsaphassunk. És ha tényleg ügyesek vagyunk, még azt is elérhetjük, hogy mi legyünk azok, akik a másokat megküzdő harcosokat lesben állva végeznek ki.

Gumimunkák – Mivel ütünk?

A fegyverek választéka hatalmas, és mindegyik más-más harci stílust hoz. Az én kedvencem a Drill Beast, egy gumibottal operáló, föld alatti mozgásra képes fegyver, amivel gyors támadásokat hajthatunk végre. Az, hogy mennyire jól működnek ezek a fegyverek, szinte egy kisebb stratégiát követel. Mindegyik egyedi támadási módokkal, például a gumigránáttal, vagy teleportálással, egy-egy összecsapás során pedig jól kell ismernünk a fegyvereket ahhoz, hogy ne pazaroljunk túl sok időt vagy energiát.

Az igazán okos dolog az, hogy nem szabad mindent rögtön támadással megoldani. Sokkal jobb, ha egy kicsit hátrébb maradsz, és figyeled, ahogy mások kiütik egymást, majd – mikor mindenki kimerült – te is odarepülsz, hogy befejezd a munkát. Mert a taktikázás, ha jól csinálod, nagyon is kifizetődő.

Művészet és gyorsaság

A vizuális stílus egyértelműen a Splatoon világára emlékeztet, de ez egyáltalán nem baj. A játék minden egyes pillanata élénk, színes és tele van energiával. Ami kifejezetten meglepő, az a teljesítmény. A grafika pazar, a mozgás rendkívül sima, és a tempó éppen annyira gyors, hogy ne legyen frusztráló, de ne is hagyjon túl sok időt pihenésre. A zene és a hanghatások egyébként remekül hozzák azt a fiatalos, pörgős hangulatot, amit a játék próbál átadni.

A buktatók

A Ninjala gyenge pontjai is megvannak. Az egyik, hogy a történet mód – ami egy DLC része – szinte semmit nem ad hozzá az élményhez. Ne számítsunk valami átütőre, inkább csak egy gyors, elhanyagolható mellékszálról van szó. Az is bosszantó, hogy a játék egyes kozmetikai elemei – mint a Ninja-gumikat – egyetlen használat után eldobhatjuk, és bár a gumball-géphez szükséges pénz gyűjtésére rá lehet költeni valós pénzt is, a döntés meglehetősen csalódást keltő. Még akkor is, ha ezek nem befolyásolják a játékmenetet.

A legnagyobb kérdés talán az, hogy mennyire lesz tartós a játék. A kezdőlapokon a játékmenet erősségei hamar kiderülnek, de a hosszú távú élmény éppúgy kérdéses, mint hogy a jövőben milyen új pályák és módok kerülnek be. Egyelőre viszont a dinamika és a taktikai mélység épp elég ahhoz, hogy jó néhány órát eltöltsünk vele.