Most képzeld el, hogy egy olyan játékot játszol, amiben az egyetlen dolgok, amiket csinálsz, azok az összeadás és kivonás. Igen, pontosan! Matematika, de nem úgy, ahogy a suliban tanultuk. A *TENS!* nevű játék ezt az alapvető tudást hozza el, és bár elsőre könnyednek tűnik, hamar rájössz, hogy van benne egy olyan szint, ami már-már megőrjít.
A *Descenders* nem egy szokványos sportjáték. Ha azt mondom, hogy egy roguelite mountain bike játék, akkor talán el is vesztettem a figyelmedet, de hidd el, ez a játék más, mint bármi, amit eddig hasonló címekben láttál. Olyan szabadságot ad, hogy azt érezheted: mindent te irányítasz. Mégsem mentes a hibáktól, de valahogy még így is teljesen beszippant.
1993 nyarán Steven Spielberg felfedezte a dinoszauruszokat. Addig nyilván nem léteztek, utána viszont hirtelen mindenki akart egyet. Lehetőleg ketrecben. Jeggyel. Ajándékbolttal. Aztán ezek a parkok kivétel nélkül vérfürdőbe torkolltak, de ahogy az emberiségtől megszokhattuk: **semmilyen tanulság nem született**. Ha egy park elbukik, majd nyitunk másikat. Nagyobbat. Drágábbat. Veszélyesebbet.
Ha valaha is játszottál a klasszikus tenniszes játékokkal, biztosan érezted már azt az érzést, amikor a megfelelő ütemben pörög a játék, a labda tökéletesen eltalálva, a pálya minden egyes négyzetcentimétere a te uralmad alatt áll. Nos, a *Tennis World Tour 2* olyan, mint egy rossz nap a pályán: ha minden a legrosszabb ütemben megy, semmi sem sikerül. Pedig van benne potenciál, csak éppen mintha minden megvolt volna, ami egy ütős teniszjátékhoz kell, de valahogy mégis bénán jön ki a végén.
Ha egy Bakugan rajongó lennél, akkor most jövök a rossz hírrel: ez a játék nem lesz a kedvenced.