Mi lenne, ha egy játékban egyszerre kellene démonokat gyilkolásznod és rizst termesztgetned? Ez a kérdés foglalkoztatja a *Sakuna: Of Rice and Ruin* készítőit, akik nemcsak hogy egyedülálló módon keverik össze a platformert és a farmozós műfajt, de még azt is sikerül elérniük, hogy a rizsföldek kultúráját gyakorlatilag lépésről lépésre kell megtanulni – azaz egy fárasztó, türelmet igénylő, és egy kicsit bosszantó, de végső soron különösen kielégítő élményt adjanak.

Amikor egy mobilról konzolra átvitt játék megpróbálja átadni azt a varázst, ami a telefonos verzióban működött, de nem igazán találja meg a helyét, akkor **Seven Knights: Time Wanderer**-t kapunk. Ez a játék nemcsak hogy egy elcsépelt történettel rukkol elő, de a **mobiljáték-szerű irányítás**, a **szürke harcok** és a **lapos karakterek** együttesen olyan élményt adnak, amit nem igazán érdemes elmélyülten felfedezni. De akkor miért maradtam mégis rajta egy ideig?

Képzeld el, hogy egy szép, színes világban mész végig, miközben időről időre egy másik idősíkba ugrálsz, hogy megoldj egy-egy egyszerű feladatot. De mit teszel, ha ez az egyetlen igazán egyedi ötlet a játékban, és egy idő után már nem is tűnik annyira frissnek? A *YesterMorrow* pont erről szól, és bár az alapötlet vonzó, a végeredmény hamar unalmassá válik. De miért? Nézzük meg.

Mi történik, amikor egy kultikus játékot modernizálnak? Nos, *Little Big Adventure* esetében elég vegyes a recept. Az eredeti játék egy igazi gyöngyszem volt a '90-es évek végén, de amikor egy ilyen remekművet próbálnak újragondolni, nemcsak a varázsát, hanem a hibáit is újra elő kell hozni. Egy dolog biztos: a varázslat nem tért vissza teljesen.