Deiland: Pocket Planet Edition

A kis herceg felnőtt változata

A Deiland: Pocket Planet Edition egy olyan játék, amely mindent magába foglal, amit egy ilyen típusú játékból elvárnál: gazdálkodás, harc, halászat és némi felfedezés. Az alapvető dinamikája egy szép kis Animal Crossing-es világot idéz, de az egész univerzum egy aprócska, gömbölyded bolygón zajlik. Képzeld el, hogy egy apró kis herceg vagy, és csak a saját kis világodban kotorászol, egyedül, a fák és állatok között, miközben próbálod feldobni az unalmas, űrbéli napokat.

A történet nem pörög túl gyorsan. Tulajdonképpen egy teljesen magányos, szigetlakó életet élsz, miközben próbálod életben tartani magad és a bolygót, amivel gazdálkodsz. Persze, ahogy az lenni szokott, a lassú, módszeres napok lassacskán történeti fordulatokat hoznak, és a szomszédok – értsd: NPC-k – egyre sűrűbben látogatnak meg, hogy feladatokkal bombázzanak. És hogy mi a legjobb bennük? Hát az, hogy a látogatók mind saját időrendjük szerint érkeznek, szóval gyakran olyan érzésed lesz, mintha csak végtelenül várnál arra, hogy végre történjen valami.

Az élet egy mini bolygón: Szép, de egy kicsit unalmas

A játék tempója leginkább egy nyári délutánra emlékeztet: lassan telik az idő, ami kicsit el is ragadhat, ha nem vigyázol. Az egyik pillanatban fát ültetsz, a másikban épp egy kicsit megjavítod a szerszámaidat, vagy a halak után kutatsz a tavatokban. Amikor vége a napnak, megérkezel a következő reggelhez, és ugyanazt csinálod. Az alapélmény maga szórakoztató, de hidd el, sokszor olyan érzésed van, mintha egyenesen egy végtelenített Animal Crossing pályán ragadtál volna, ahol az egyetlen valódi kihívás a folyamatos várakozás.

A játék legnagyobb problémája a fejlődés lassúsága. Az XP, az egészség és az energia három csíkja között még csak-csak halad a szekér, de a valódi probléma akkor jön, amikor rájössz, hogy a fejlődés nem rajtad múlik. A kis herceg fejlődése teljesen a látogatók érkezéséhez van kötve, és mivel ezek elég ritkán bukkanak fel, hosszú órák telhetnek el, miközben egyfolytában ugyanazokat a dolgokat csinálod, csak hogy legyen mit tenni. A történet sokszor várat magára, és gyakran csak véletlenül pattan ki, miközben te épp a bolygódnak próbálsz újabb fát ültetni.

A nagy kérdés: Miért kell annyit várni?

Ez a játék egy érdekes paradoxont teremt: van, hogy annyira élvezetes a haladás, hogy nehéz abbahagyni, viszont van, hogy a várakozás és a repetitív feladatok annyira lelassítanak, hogy könnyen elveszítheted az érdeklődésed. Az NPC-k által adott küldetések néha túl könnyűek, így azokat pillanatok alatt letudhatod, viszont előfordul, hogy éppen egy olyan küldetést kapsz, amely több napot is igényel – vagy épp évekig tart, míg az adott szörnyeteg végre megjelenik. A legjobban talán akkor érzed a frustrációt, amikor valami miatt nem tudsz előre haladni: a játék egyes eseményeket vagy bolygólátogatásokat blokkol, mert épp nem a megfelelő feladatokat végzed. Mintha egy mesterséges időkorlátot próbálna rád rakni, miközben a saját bolygódban pörögsz körbe.

Ami tényleg működik

Ami azonban mégis megérdemli a figyelmet, az a bolygó egyedi atmoszférája. Igen, ez a hely szép, és még annál is inkább: kifejezetten nyugodt. A grafika nem fogja megverni a modern AAA címeket, de az apró, színes részletek és a halkan pörgő bolygó ideális egy olyan játékhoz, amit éppen csak egy-egy órácskára szeretnél belezuhanni. A progresszió érezhetően kielégítő, ha a dolgok éppen mozgásban vannak, és az érdemi változások is jönnek, amikor tényleg rákapsz a lényegre. A zenék pedig egyszerűen tökéletesek: egy igazi kis űrbéli relaxációs trip.