The Darkside Detective: A Fumble In The Dark

A The Darkside Detective: A Fumble in the Dark ebből indul ki, és bár nem forgatja fel a formulát, érezhetően magabiztosabban bánik vele. Igen, hosszabb. Igen, nagyobb. De ami fontosabb: érettebb.

Vissza Twin Lakes-be

A történet közvetlenül ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Francis McQueen nyomozó visszatér, és ezúttal eltűnt partnerét, Dooley tisztet keresi, aki feltehetően a Darkside nevű természetfeletti dimenzióban ragadt. A Twin Peaks–Ghostbusters tengely továbbra is irányadó, de a világ most sokkal kidolgozottabb, élőbb.

Hat ügy vár rám, mindegyik hosszabb és összetettebb, mint az első játék esetei. Az első nyomozás máris több helyszínen zajlik – aukciósház, tévéstúdió, roncstelep, lakás – és végig azt éreztem, hogy a város nem csak díszlet, hanem tényleg létezik. Karakterek jönnek-mennek, visszatérnek, reagálnak egymásra. Twin Lakes végre nem csak egy furcsa hely, hanem egy furcsán működő közösség.

Ismerős játékmenet, finomhangolva

A játékmenet klasszikus point-and-click: statikus képernyők, tárgyvizsgálat, beszélgetések, kombinálható eszközök. Aki játszott az első résszel, az pontosan tudja, mire számítson. A különbség inkább az érzetben van.

A kurzor mozgása simább, kevésbé ideges, és ami apróság, de sokat számít: állítható a sebessége. Ha sietnék, elég a két analóg kart együtt mozgatni, és máris gyorsul minden. Konzolon ez kifejezetten fontos, és jó látni, hogy a fejlesztők tényleg odafigyeltek erre.

Néha viszont érződik, hogy bizonyos feladatok csak azért kerültek be, hogy kitolják a játékidőt. Egy-két melléklépés feleslegesnek hat, de szerencsére ritkán törik meg annyira a flow-t, hogy kizökkentsen.

Kevesebb utalás, több saját hang

A legnagyobb előrelépés egyértelműen az írás. Az első rész imádta a popkulturális kikacsintásokat, itt viszont ezek visszafogottabbak. Nem tűntek el, csak nem ezek viszik a hátukon a poénokat. A hangsúly a karaktereken, a helyzeteken és a párbeszédeken van.

Ez sokkal időtállóbb megoldás. Nem minden poén ül ugyanúgy, de érezni, hogy minden szereplőt szeretettel raktak össze. A grafika technikailag továbbra is egyszerű, mégis elképesztően karakteres: színek, árnyalatok, hátterek – minden helyszín felismerhető és önálló hangulattal bír. Twin Lakes tényleg egy nagyon furcsa város, és a játék ezt végig következetesen tartja.

Ami nem nőtt fel teljesen

Egy dolog viszont fájt: a zene. Az első rész soundtrackje kifejezetten emlékezetes volt, itt viszont hiába maradt meg a synth-es irány, kevésbé ragad meg. Hiányzott az az ikonikus főtéma, ami akár a sorozat védjegye is lehetett volna. Nem rossz a zene, csak… elhalványul.

A játékidő nagyjából 9 óra, ügyenként másfél körül. Egyszer végigjátszva remek élmény, de újrajátszási értéke kevés – ami a műfaj sajátja. Technikailag lehet az első rész ismerete nélkül is játszani, van összefoglaló, de őszintén: nem érdemes. Túl sok visszatérő elem veszne el.

Zárás

A The Darkside Detective: A Fumble in the Dark nem forradalmi folytatás, hanem egy okos, tudatos lépés előre. Kevesebb öncélú kikacsintás, több világépítés, hosszabb és tartalmasabb ügyek. Néha kicsit túlírt, néha túl hosszúra nyújtott, de összességében egy nagyon szerethető kaland.

Ha az első részt kedveltem, ez kötelező. Ha még nem jártam Twin Lakes-ben, akkor viszont ott kell kezdenem – mert ez a játék már egy meglévő világra épít.