Rain On Your Parade

A koncepció: eső, célok, káosz (elméletben)

A Rain On Your Parade nagyjából egy mondatból él: te vagy egy esőfelhő, és ráesel a világra. Kicsi, falatnyi pályák jönnek egymás után, mindegyiken 1-2 cél: „áztass el X-et”, „ne áztass el Y-t”, „csinálj felfordulást, de kulturáltan”. A mozgás egyszerű, analóg karral lebegsz, az A-t nyomva tartva esel, a vízmérő meg fogy, mint a türelmem egy rosszul időzített poénnál.

És igen, a pályákon rohangáló „hoomans” (már ettől a szótól kicsit összerándul az arcom) pánikolnak, rugdossák arrébb a tárgyakat, néha pont azt, amit áztatnod kéne. A fizikás bénázásból tudna születni az a fajta kárörvendő komédia, amit az Untitled Goose Game olyan természetességgel hozott, mintha csak levegőt venne.

Csakhogy itt valahogy nem áll össze rögtön.

A megvalósítás: vizes hétvége hangulat, csak kevésbé romantikusan

Az eleje kifejezetten lapos. Nem „lassan építkező”, hanem olyan „na jó, és akkor most?” érzés. Pályák jönnek-mennek, néha egy perc alatt le is tudod, és közben azt várod, mikor történik valami, ami nem csak aranyosan csipogó céllista meg pár eláztatott NPC.

A játék nagyon hisz abban, hogy majd a humor és a kis papírdiorma-vizuál kitölti a játékmenet lyukait. Nálam ez nem mindig működött. A stílus sokszor túl cukiskodó, túlságosan is erőlködik, hogy „nézd, milyen quirky vagyok”. Olyan ez, mint amikor valaki a társaságban folyamatosan viccel, csak hogy figyeljenek rá – a harmadik próbálkozásnál már inkább innál egy pohár vizet. Ami ugye itt tematikusan adott.

Amikor végre elindul a játék

Aztán, teljesen váratlanul, a Rain On Your Parade elkezd jobb lenni. Nem óriási fordulat, inkább fokozatos ráérzés: a célok változatosabbak, a pályák kevésbé egyetlen gegre épülnek, és néha már tényleg gondolkodni kell kicsit. Korai csúcspont volt nekem egy iskolás pálya, ahol több, egymástól eltérő feladatot kellett összehozni, és hirtelen nem csak „tartsd nyomva az A-t és kész”, hanem apró kis fejtörővé vált az egész.

Közben megjelennek az extra „időjárás-trükkök” is: mérgező eső, olaj, hó, villám, tornádó. Ezek papíron nagyobb játéktérrel kecsegtetnek, a gyakorlatban inkább fűszerek: feldobnak egy-egy pályát, de ritkán érzem azt, hogy most új szintre került a rendszer. Viszont az tagadhatatlan, hogy a játék szeret váratlanul váltani – egyik pillanatban sima áztatós móka, a másikban valami teljes pályás utalás egy híres lopakodós szériára. És igen, vannak olyan kikacsintások is, amiknél önkéntelenül felhorkansz, mint amikor egy régi VHS-en felbukkan a jól ismert reklámblokk: ismerős, rövid, de megvan a hatása.

A különbség csak annyi, hogy itt inkább elismerően bólintok, mintsem röhögök.

Tempó és játékidő: gyorsan túl vagy rajta, ami néha kegyelem

A Rain On Your Parade legnagyobb erénye talán az, hogy nem húzza az időt. Ha egy pálya unalmas, egy perc múlva már mögötted van. Ez a „gyors kóstolók” struktúra sokat ment a játékon, mert a gyengébb ötletek nem tudnak hosszasan fárasztani. Cserébe a jó ötletek sem mindig kapnak elég levegőt, hogy igazán kibontakozzanak.

A sztori- és kampányélmény nagyjából három óra, ami pont elég ahhoz, hogy ne gyűlöljem meg, de ahhoz is, hogy ne gondoljam örökzöldnek. Van posztgame tartalom – extra kihívások, plusz mód –, ami tisztességes ráadás, csak nem az a fajta, ami miatt hetek múlva is visszatérsz, mint egy jól bejáratott comfort-játékhoz.

Switch-en: szép papírvilág, korrekt futás, felemás hangok

Kézben játszva a „kartonpapír” látványvilág kifejezetten kellemes, olyan, mintha egy ügyesen összerakott iskolai makett életre kelne. A teljesítmény többnyire sima, nagyobb pályákon akad egy kis bizonytalanság, de nem vészes, nem az a fajta, ami kitépi a kezedből a kontrollert.

A hang viszont nekem csalódás volt. Az eső hangja alapból az egyik legjobb dolog a világon – tényleg, egy jó nyári zápor simán veri bármelyik ambient playlistet – és itt mégsem éreztem, hogy ezzel bármit kezdenének. Pedig milyen adná magát, hogy más legyen a kopogás fán, fémen, vízen, olajon… apróság, de pont az ilyen apróságoktól lesz valami „játék” helyett „hely”.

A testreszabás: cuki, és persze tudjuk, mi lesz belőle

Lehet színt választani a felhőnek, és még arcot is rajzolhatsz rá kézzel. Ez tényleg aranyos, és ad egy kis személyességet, még ha pontosan sejtem is, a játékosok egy része milyen „művészeti” irányba viszi el ezt öt percen belül. Én maradtam a klasszikusnál: két szem, egy száj, enyhe rosszallás – nagyjából így éreztem magam a túltolt cukiskodásnál.

Zárás

A Rain On Your Parade egy kicsit olyan, mint egy erőltetetten vicces ismerős: néha fárasztó, néha meglepően jó fej, és a végére azt veszed észre, hogy oké, nem volt ez rossz. Csak ne akarjon mindenáron a következő nagy „vírusjáték” lenni, mert akkor túl sokat vársz tőle.

Ha bírod a rövid, változatos pályákat, szereted a játékos kikacsintásokat, és nem zavar a túlcukrozott hangnem, simán el lehet vele tölteni egy estét. Ha viszont az Untitled Goose Game-féle őszinte, kontrollált káoszt keresed, itt inkább csak pár jó pillanatot kapsz belőle, nem egy egész lakomát.