**Mi történik, ha egy szőlőnek hatalmas küldetése van, és egy szép kis közösségi RPG-ben kell helytállnia?** A válasz a **Garden Story**. Az indie játékok szép világában a "wholesome" címkét viselő játékok egyre csak szaporodnak, és ezt a szőlőt is ide sorolhatjuk. A küldetés egyszerű: mentsd meg a világot a **Rothadt** rémtől, miközben a helyi közösséggel barátkozol, halászol, kertészkedsz, és egy-egy szörnyet is megverekedsz. Na, de mi van akkor, amikor a játék belső rendszerei nem mindig segítenek a felfedezésben, hanem inkább korlátokat állítanak elénk?

**Mi történik, amikor egy madár egy szigeten találja magát, és a legnagyobb problémája, hogy a kempingezőknek helyet biztosítson?** Nos, a Haven Park ezt a kérdést próbálja megválaszolni, egy szórakoztató, de nem tökéletes felfedező játék formájában. A játékmenet egy laza séta, amelyet felfedezés, kempingek építése és egy adag rejtett kincses felfedezés követ. Az egész úgy érződik, mintha a Breath of the Wild és az A Short Hike találkoztak volna, és a végeredmény egy szép, pihentető, de néha zűrös élmény lett.

Ha valaha is elmerültél a **Metroidvania** műfajban, akkor biztosan jól ismered azt a szűk kört, ahol a műfaj nagy mesterei és azok a címek találhatók, amelyek egyszerre tisztelegnek a régi klasszikusok előtt, de képesek egyedi élményt is adni.

Az iskola mint helyszín eleve hátrányból indul. Persona megpróbálta elegánsan körbetáncolni, a Lego Harry Potter jóindulattal játszotta ki a varázskártyát, de alapvetően egyikünk sem azért ül le játszani, hogy újra becsengessenek. A **Dodgeball Academia** is ebből az irányból jön, és bár látszik rajta az igyekezet, a jó szándék és a stílus, a játékmenet egyszerűen nem tudja átdobni magát a háló fölött.