Trigger Witch

Fegyveres boszorkányok klubja

A főszereplő Colette, egy ambiciózus boszorkánytanonc, aki szeretne bekerülni a „The Clip” nevű elit csapatba – igen, ők azok a boszorkányok, akik fegyverrel védik a világot. Az elején végigverekszem magam egy Gauntleten, ami lényegében egy korrekt, de kissé hosszúra nyúlt tutorial, majd berobban a történetbe egy titokzatos feketébe öltözött alak, és hirtelen személyes tétje lesz mindennek.

Meglepő módon a sztori nem csak díszlet. A karakterek jól megírtak, a dialógusok többnyire ülnek, és van súlya annak, ami történik. Nem világmegváltó narratíva, de messze nem csak ürügy a lövöldözésre.

Twin-stick, ahogy ismerjük

Játékmenet szempontjából a Trigger Witch egy klasszikus twin-stick shooter RPG-elemekkel. A térkép fokozatosan nyílik meg, új biomokat fedezek fel, változó időjárással, ellenfelekkel, akadályokkal. Az alapfegyverem egy végtelen lőszeres pisztoly, ami mindig kéznél van, de hamar jönnek a komolyabb cuccok: automata fegyver, gránátvető, és még jó pár másik játékszer.

Új fegyvert találni mindig jó érzés – kár, hogy ez nem történik elég gyakran. A tempó kicsit lassú, főleg ha az ember hozzá van szokva a Enter the Gungeon vagy más roguelike lövöldék pörgéséhez.

Lőszer-menedzsment és ritmus

A fegyverhasználatnak van egy érdekes csavarja: a pisztolyon kívül minden fegyver kifogyhat, és ilyenkor váltanom kell, hogy az adott fegyver „feltöltődjön” idővel. Ez ügyesen rávesz arra, hogy ne ragadjak le egyetlen kedvencnél, de az elején kicsit pepecselős, főleg nagyobb harcokban, amikor reflexből inkább csak lőnék.

A twin-stick irányítás amúgy rendben van, pontos, kiszámítható, nem ezen csúszik el a játék.

Amikor beüt a monotónia

Az eleje kifejezetten erős, de egy idő után elkezd visszaköszönni az ismétlés. A dungeonök szerkezete gyakran ugyanarra a sémára épül: irts ki mindenkit egy szobában, hogy továbbmehess. Ez sokszor azt jelenti, hogy ide-oda bóklászom, hátha maradt még egy elbújt ellenfél valahol, mielőtt végre megnyílna az út a boss felé.

Időnként a játék átvált oldalra scrollozós shmup szekciókba, ahol Colette seprűn repkedve lövöldözik. Elsőre üdítő váltás, de sajnos ezek sem elég ötletesek ahhoz, hogy hosszú távon feldobják az élményt.

Meglepően barátságos hozzáállás

Ami viszont kifejezetten dicséretes, az az akadálymentesítés. Alapból a játék meglehetősen véres, de egy kapcsolóval teljesen kikapcsolható az erőszakosabb vizualitás. Emellett részletesen állítható, mennyi sebzést okozok és kapok, így a nehézség tényleg személyre szabható.

Ez ritka odafigyelés, és őszintén szólva jó látni.

Zárás

A Trigger Witch egy szerethető, ötletes hibrid, ami bátran keveri a műfajokat, és sok mindent jól csinál. Jó karakterek, stabil játékmenet, korrekt látvány és gördülékeny futás jellemzi. Ugyanakkor a repetitív pályaszerkezet, a lassabb fejlődési ív és az ihletetlenebb shmup részek visszafogják attól, hogy igazán emlékezetes legyen.

Nem rossz játék – csak nem az a fajta, ami után azonnal vissza akarok menni még egy körre.