Xenoraid

Van az a lövölde, ami korrektül elszórakoztat, csak épp nem hagy maga után semmilyen maradandó krátert.

Ismerős pálya, ismerős zajok

A Nintendo eShop indie-szekciója lassan külön műfajt tart fenn a roguelike és top-down shootereknek, és a Xenoraid tökéletesen beleillik ebbe a sorba. Idegen invázió, a Föld veszélyben, hős pilóták, nagy szavak – mindezt már a kilencvenes években is láttuk, csak akkor még floppykról indult.

A sztori itt tényleg csak ürügy. Pár mondat két küldetés között, semmi, amiért érdemes lenne megállni. Nem zavaró, de nem is ad hozzá semmit. Inkább csak zaj a háttérben, miközben már várnám, hogy végre induljon a következő hullám.

A játékmenet szíve: váltani, túlélni, ismételni

A Xenoraid legérdekesebb ötlete az, hogy nem egy hajót irányítok, hanem egy kisebb flottát. Egy pályán belül akár négy űrhajó is rendelkezésemre áll, és gombnyomással válthatok köztük. Ez nem csak látványos trükk: a váltás rövid sebezhetetlenséget ad, ami életmentő lehet, amikor a képernyőt ellepik a célzó rakéták.

Ez a mechanika adja a játék ritmusát. Nem a pixelpontos mozgás vagy a fegyverek változatossága, hanem az, hogy mikor és mire váltok. Egy idő után reflexszé válik, és amikor sikerül jól időzíteni, az tényleg kielégítő.

Flow van, karakter kevésbé

A probléma ott kezdődik, hogy a hajók vizuálisan alig különböznek egymástól. Irányításban van eltérés, súlyban, fordulékonyságban, de mire igazán ráéreznék egyre, már váltanom is kell. Emiatt egyik sem válik igazán „az enyémmé”.

Ráadásul egyik sem érződik igazán feszesnek. Ha játszottál már a műfaj nagyjaival, legyen az régi arcade darab vagy modernebb indie cím, akkor a Xenoraid kicsit puhának hat. Működik, csak nincs benne az a precíz, pengeéles kontroll, ami miatt újra és újra visszatérnék.

Menedzsment a háttérben

Küldetések között lehet javítani, vásárolni, fejleszteni, de ezek a döntések csak az adott fejezetre érvényesek. Emiatt nincs igazi hosszú távú építkezés, inkább egyfajta rövid távú optimalizálás. Hasznos, de nem izgalmas.

Speciális képességek, vészmegoldások – például képernyőt letakarító támadások – segítenek a nehezebb részeken, de ezek is inkább biztonsági hálók, mint valódi taktikai mélységek.

Látvány, hang, technika

A Xenoraid tisztességesen néz ki. Színes bolygók, csillagmezők, aszteroidák. Semmi kiugró, semmi csúf. A hangzás viszont kifejezetten rendben van: a fegyverek súlyosak, a szintetizátoros háttérzene jól illik az űrhöz.

Switch-en stabilan fut, handheld módban kifejezetten kellemes, kooperatív módban viszont érezhetően jobban működik nagy képernyőn. A többjátékos mód jó ötlet, de nem menti meg az élményt, inkább csak variálja.

Zárás

A Xenoraid nem rossz játék, csak nehéz okot találni rá, hogy miért pont ezt válasszam a műfaj tucatnyi más képviselője közül. A hajócserélős mechanika ad neki egy csavart, de nem elég erőset ahhoz, hogy igazán megkülönböztesse. Ha kevés tapasztalatod van a top-down shooterekkel, kellemes belépő lehet. Ha viszont sokat láttál már, akkor inkább egy korrekt, de felejthető kitérő.