Wallachia: Reign Of Dracula

A történet: A valóság és a mitológia határán

A játék története a híres Vlad Tepes, azaz a "Drácula" legendáját dolgozza fel, de érdekes módon inkább a történelemre koncentrál, mint Bram Stoker regényére. Itt nem az irodalmi vámpírra kell gondolni, hanem a valódi, kegyetlen Vlad hercegre, aki éppen olyan borzongató alak, mint a mitológiai verziója. Elcin, a főhősünk egy íjjal és karddal küzd, miközben különböző szellemek segítik a harcban. A történet egyszerű, de azért az érdekességét éppen a történelmi alapú környezet adja, ahol a sötétség és a régi idők kegyetlensége keveredik.

A játék tele van apró, de figyelemre méltó részletekkel, mint a csatajelenetek hátterében ott heverő megcsonkított katonák, amik visszautalnak a valós Vlad Tepes nevéhez kötődő borzalmas tettekre. A játéknak tehát van egy saját karaktere, ami eltér a megszokott vámpíros kliséktől.

Játékmenet: Igazi retro száguldás

A Wallachia alapvetően egy run-and-gun játék, ami az egyszerű és pörgős akcióval kombinálja a klasszikus 2D-s platformerek elemeit. Elcin íjat használ, amit könnyedén irányíthatunk nyolc irányba, miközben kardot is ragadhatunk, hogy a közelharcban is helyt álljunk. Különleges nyilakat is találhatunk, mint például robbanó, áttörő vagy három irányba lövő nyilak, és ezek mind-mind hasznosak lehetnek a harcok során.

A játékmenet legnagyobb erőssége az akció és a fokozatosan nehezedő kihívás. Az elején viszonylag könnyen átvészelhetjük az ellenségeket, de a későbbi pályákon egyre több és erősebb ellenfél vár, miközben új taktikai lehetőségek is felbukkannak. A szellemek, akik segítenek minket, mind különböző képességekkel rendelkeznek: van, aki sebzést ad, van, aki páncélt ad, és olyan is akad, aki egyszerűen megsemmisíti az összes ellenfelet egy hatalmas robbanással. A harc tehát mindig pörgős, de ahhoz, hogy igazán hatékonyak legyünk, a különböző támadásokat és kombinációkat kell alkalmaznunk.

A játék nem kér sok engedményt a játékostól, és bizony a nehézség elég komolyan teszteli a türelmünket. Az alapértelmezett nehézségi szint igazán kihívást jelent, de a pályák nem túl hosszúak, és rendszeres mentési pontok segítenek abban, hogy ne érezzük túl igazságtalannak a halált. Az egyetlen baj, hogy a játék időnként túlságosan is könnyen kihasználhatóvá válik, ha túl sokat támaszkodunk a szellemekre, amik túl erősek ahhoz, hogy ne használjuk őket a boss harcokban. Ha nem halunk meg a csaták során, a nehézség könnyen kezelhetővé válik, de ha meghalunk, akkor minden különleges nyilunk eltűnik, ami egy újabb rétegnyi nehézséget ad.

Irányítás és grafika: A retró stílus mesterműve

A grafika kifejezetten jól sikerült, hiszen egy modernebb, de mégis erősen retro hangulatú pixelartot kapunk. A karakterek és a háttér is szép, részletes, és jól illeszkednek a történelmi, sötét világba. A harcok közben szembesülünk a modern pixel art egyik legnagyobb előnyével, hiszen minden animáció simán pörög, miközben az ellenségek is szépen meg vannak tervezve. Az igazán emlékezetes pillanatok akkor jönnek, amikor hatalmas csaták során szellemek és démonok tűnnek fel a képernyőn, miközben a világunk is folyamatosan változik és fejlődik.

A zenei aláfestés a játék egyik erőssége, ugyanis bár erőteljesen emlékeztet a klasszikus Castlevania-zenékre, mégis egyedi, friss hangzással rendelkezik. A dallamok szorosan illeszkednek a játék atmoszférájához, miközben a hangulatot erősítik a borongós, misztikus elemek.

Zárás: A klasszikus érzet modern köntösben

A Wallachia: Reign of Dracula egy tisztességes tisztelgés a retro akciójátékok előtt, és bár a játék nem hoz igazán forradalmi újításokat, azoknak, akik a régi vágású akcióra vágynak, biztosan tetszeni fog. A harc pörgős, a pályák izgalmasak, és bár a nehézségi szint helyenként túlzottan is kemény, az élmény összességében rendkívül szórakoztató és kihívást jelentő. Azok számára, akik a régi klasszikusok után egy kis nosztalgiát keresnek, de nem szeretnének teljesen a múltba veszni, a Wallachia tökéletes választás.