Volgarr The Viking II

A Játékmenet: A Múltba Térve, De Fejlődve

Az első Volgarr is igazi hardcore darab volt, és bár a folytatásban voltak finomhangolások, még mindig a szokásos, durva, de igazságos kihívással állunk szemben. Az alapjáték, ami annyira szerethető volt a régi vikinges, akcióplatformer stílusban, nem sokat változott, de miért is kellene? Volgarr mozgása pörög, és a harci mechanizmus is ugyanolyan szórakoztató, mint volt: dupla ugrás, lándzsák a falba, és olyan gyönyörű kombók, hogy néha magad sem hiszed el, mit művelsz. És mindeközben az érzés, hogy miközben repülsz a levegőben, három ellenséget intézel el, mint valami viking gladiátor, egyszerűen felszabadító.

De azért ne dőljünk hátra túl kényelmesen. A Volgarr II ugyanis nem kímél senkit. A harc egyetlen ütés elég ahhoz, hogy a legnagyobb hős is a legutóbbi ellenőrző pontnál találja magát. Itt nem lesz "három élet, aztán jöhet újra", hanem a halál folyamatosan ott liheg a nyakunkban. Ami viszont kifejezetten érdekes, az a folytatásban bevezetett új rendszer: most már van ellenőrző pont. De ne örüljünk túl korán, mert ahogy az igazi Vikingeknél lenni szokott, ha túl sokat haldokolsz, a végén úgy nézel ki, mint egy zöld bőrű, lila hajú váz, ami épp a végső küzdelem előtt áll. Ez a "Undead Mode" nem a mi barátunk, de ha túl sokat rontottunk, legalább nem haltunk meg rögtön. Itt aztán tényleg tanulhatsz, ha akarod, de a játék elég pofátlanul csinálja ezt: ha úgy döntesz, hogy belemész, nincs visszaút.

A Látvány: Pixel Művészet A Maximális Kifejezésben

Ami viszont teljesen új, az a látvány. A Volgarr II nemcsak, hogy az elődjét bőven felülmúlja, hanem egy igazi vizuális orgiát is nyújt. A szintek változatosak és gyönyörűek: hóval borított hegyek, pokoli tájak és egyéb, minden szempontból lenyűgöző helyszínek váltják egymást. A pixel art szép és részletes, de közben megtartja azt a régi iskolás viking hangulatot, amit a műfaj igényel. Lehetőséget kapunk a vizuális beállítások finomhangolására is, ha az élesebb megjelenítésre vágyunk, ami remek dolog.

Ami a zenét illeti, nos, itt már nem tudunk szavakat találni. Az egyes szintek alatt felcsendülő zenék szinte mindegyike olyan epikus hangzással rendelkezik, amitől úgy érzed, mintha egy szörnyű, de dicsőséges kalandra indultál volna. Ha egy kicsit is szereted a komolyabb hangzásokat, akkor garantáltan imádni fogod a soundtracket. Személy szerint, ha ezt a zenét valaki valaha kiadja, rögtön az én edzőtermi playlistemre kerülne.

A Legfontosabb Mechanizmusok: A Gyilkos Nehézség Mögött

A legnagyobb újítások egyike a checkpoint rendszer, amely most már ott van, hogy segítsen, de természetesen a valódi vikingek nem lesznek hajlandóak kihasználni, ha igazán meg akarnak küzdeni a játékkal. A "Practice Mode" is elérhető, ha nem szeretnél megfagyni minden egyes alkalommal, amikor egy szörny csúnyán megöl, de a valódi élmény akkor kezdődik, amikor megbirkózol az akadályokkal a legkisebb hibák nélkül.

A játék tökéletesen egyensúlyozza a kihívást és a teljesítményt. Minden halál után egyre erősebben érzem, hogy csak egy kis lépés választ el attól, hogy végre átjusson az egész szinten. Az igazi varázs nem abban rejlik, hogy gyorsan végigszaladsz, hanem abban, hogy tanulsz a hibáidból, és egyszer csak rájössz, hogy sikerült úgy végigcsinálni a szintet, hogy mindent elpusztítottál, ami az utadba került.