Trinity Trigger

A világ és a történet: A rend és káosz harca

A világ, amit a Trinity Trigger felépít, egyszerű, de elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy beszippantson minket. Az istenek harcát követhetjük, akik egy-egy bajnokot választanak a konfliktusuk megoldására. Cyan, a Káosz bajnoka, nem tipikus hős – itt a káosz nem a gonoszt jelenti, hanem a szabadságot, míg a rend inkább elnyomást. Maga a történet egyszerű, de mégis eléggé erőteljes ahhoz, hogy jól meghatározza az egész játékmenetet. A fő történetszál jól felépíti a világot, de sajnos nem sokkal megy mélyebbre, mint a felszínen. A mellékszálak nem sokat adnak hozzá, a questek gyakran túl egyszerűek, és a jutalmuk sem motivál igazán.

Képességek és harc: A *Secret of Mana* öröksége

A Trinity Trigger legnagyobb erőssége a harcrendszer. A Secret of Mana és a Secret of Evermore rajongói biztosan ráismernek a jól megszokott ringmenüs rendszerre, ahol a karakterek közötti váltogatás egyszerű, mégis szórakoztató. A harc valójában nagyon gyors és dinamikus, hiszen az akció folyamatosan pörög, amíg a karakterek action gauge-je fel van töltve. Az egyetlen hátrány, hogy a játék egyes harcok során túlságosan könnyűvé válik, főleg, hogy a gyenge pontokat könnyen kinyomozhatjuk. Az ellenfelek gyakran nem jelentenek túl nagy kihívást, így sokszor egy-két jól időzített ütés elég ahhoz, hogy legyőzzük őket.

A játéknak van egy szép rendszerrel rendelkező karakterfejlesztése is, de mivel a fejlődés elég egyszerű, nem adja meg azt az érzést, hogy egy komplex szerepjátékot játszunk. A különböző fegyverek és a hozzájuk tartozó képességek könnyen hozzáférhetők, de mivel a játék nem rendelkezik mágikus rendszerrel, a harcok egyhangúvá válhatnak, mivel csak a fegyverek a fő erőforrások.

Multiplayer és kooperáció: A közösség ereje

A helyi kooperatív mód a Trinity Trigger-ben jól működik, és bár az AI néha hajlamos buta döntéseket hozni (mint amikor szimplán belezuhan egy szúró csapdába), a kooperációs élmény így is nagyszerűen kiegészíti a játékmenetet. Sajnos, a multiplayer nem oldódik fel azonnal, és körülbelül két órát kell várnunk, amíg a harmadik karakter is csatlakozik a csapathoz, de amikor elérhetővé válik, a játék sokkal élvezetesebb. Az online lehetőségek is elég szórakoztatóak, és bár a Trinity Trigger nem kínál túl sok különleges modot, a sima mérkőzések és az új pályák választása jó módja annak, hogy a játékot ismét frissnek érezzük.

A vizuális stílus: Szép, de nem forradalmi

A grafika nem próbálja meg forradalmasítani a JRPG világot, de amit nyújt, az szép és tisztességes. A karakterek és a környezetek jól megtervezettek, a kézzel festett anime-stílusú cutscene-ek pedig különösen szépen illeszkednek a játék hangulatához. Az animációk nem a legbonyolultabbak, de jól illeszkednek a stílushoz. Az egyetlen igazán zavaró tényező a néhány keretkimaradás, amit a kézi módban tapasztaltunk, és amelyek a pörgős akciók közben néha kizökkentenek minket a flow-ból.

Konklúzió: Egy jól ismert, de szerethető utazás

A Trinity Trigger nem próbálja újraírni a JRPG műfajt, de amit kínál, azt igyekszik a lehető legjobb módon tálalni. A harc, a karakterek és az egyszerű történet remek alapot adnak egy szórakoztató utazáshoz, de a mélyebb történeti elemek és a kihívások hiánya miatt nem fog mindenkit magával ragadni. Ha szereted a Mana szériát, és nem bánod a könnyebb élményeket, akkor biztosan élvezni fogod. A Trinity Trigger egy szerethető nosztalgia-trip, amit jó érzés játszani, de nem fog annyira megmaradni, mint a klasszikusok.