Tormented Souls

A történet és a hangulat

A Tormented Souls egy igazi klasszikus túlélő-horror történetet mesél el, amely azonnal visszarepít minket egy olyan világba, ahol a sötét, rejtélyes helyszínek és a borongós atmoszféra uralják a játékélményt. A főszereplő, Caroline Walker, egy titokzatos helyszínen, egy kórházban ébred, és ahogy haladunk előre, egyre inkább összefonódik a rejtélyes múlt, a furcsa lényegek és a túlélés kérdése. Az egész történet nem túl bonyolult, de a hangulatot és a feszültséget remekül fenntartja.

Azonban az, hogy a Tormented Souls ennyire a klasszikusokon alapul, nem mindig előnyére válik. Az elején van egy kis gond a bemutatóval, amely elég zötyögős és akadozó, mintha egy régi N64-es jelenetet néznénk. Persze, nem minden platformon jelentkezik ez, de a Switch verziója pont ezen a téren kicsit alulteljesít. Szerencsére, ahogy a játék végig pörög, a hangulat és a környezet sokkal jobban kijön, különösen az, ahogy a fáklyával világítunk a sötétben, és a fények, árnyékok játéka szinte magával ragad.

Játékmenet: ami működik, és ami nem

A játékmenet tipikus túlélő-horror mechanikákra épít: a kamera fixált, az irányítás nehézkes, a célzás lassú, és a harc inkább frusztráló, mint szórakoztató. Mivel nem tudunk mozdulni közben, miközben célozunk, a harc gyakran arra kényszerít, hogy minden mozdulatot előre kiszámoljunk, ami egyes szituációkban elég kényelmetlenné válik. Szerencsére van egy kitérési lehetőség, de mivel csak hátra tudunk ugrani, és ha sarokba szorítanak minket, az nem sokat ér.

A játék igazi ereje a puzzle-ökben rejlik. A környezet felfedezése, az eszközök kombinálása és az új utakat nyitó rejtélyek igazi kihívást jelentenek, és éppen ez adja a játék vonzerejét. Az interakciós rendszer elég intuitív, a képernyőn megjelenő kurzor lehetővé teszi, hogy könnyedén mozgassuk az eszközeinket és felfedezzük azokat az apró részleteket, amelyek szükségesek a fejlődéshez.

Azonban a kameranézetek és a harc súlyos hátrányai miatt az élmény több alkalommal is megtörik. Ha a harcok nem lettek volna ilyen nehezen irányíthatók, talán még jobban élvezhettük volna a játékot, de ez így inkább csak a régi idők nosztalgiáját hozza vissza, nem pedig valódi élményt.

Vizualitás és hangulat

A vizuális dizájn valóban elhozza a régi iskola érzését, de sajnos a karakterek és az animációk terén komoly problémák adódnak. A zombik, akik az egész szigetet járják, elég szegényes animációkkal bírnak, és valószínűleg a legfélelmetesebb pillanatokat elrontják az olcsó grafikával és az élettelen mozgással. Még a játékmenet alatt elég sokszor találkoztunk olyan helyzettel, ahol a szörnyek egyszerűen nem illeszkedtek a környezetbe, és az egész jelenet így inkább nevetséges volt, mintsem rémisztő.

A hangok azonban jól eltalálták a hangulatot, és a zenék sikeresen átadják a borongós, feszültséggel teli atmoszférát. Az éles és morózus zenei aláfestés igazán rásegít a játék hangulatára, de az összkép sajnos a vizuális problémák miatt nem tud teljesen megnyerni.