Tools Up!

Míg az Overcooked a konyha rohanó világát hozta el, addig a Tools Up a felújítások felfokozott tempójában próbál helytállni. De vajon sikerült-e neki? A válasz: néha. Ha szereted az ilyen típusú, pörgős, kooperatív játékokat, akkor biztosan találsz benne jót, de ha az irányítás és a mechanikák nem elég jól hangolják össze a csapatot, akkor könnyen elmehet a kedved.

A játék, ahol kommunikálni kell – ha nem akarsz totál káoszt

A Tools Up valóban egy játék, amit kizárólag társaságban lehet élvezni. Komolyan, ha egyedül próbálod, csak időpocsékolás. A játék legnagyobb erőssége a kooperációban rejlik: minden feladatot, legyen szó festésről, tapétázásról vagy a végső takarításról, együtt kell megoldani a csapat minden tagjának. Itt a kommunikáció kulcsfontosságú, mert minden apró részletet meg kell beszélni, ha nem akarod, hogy a felújítás gyorsan egy felfordulássá változzon.

Az alapfeladatok viszonylag egyszerűek: először is meg kell találni a tervrajzot, hogy tudd, mit is kell csinálni, aztán belevágni a munkába, de az egész nem olyan sima, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha már a kamerával való forgatásnál elakadunk, akkor hamar rájössz, hogy a kezelés nem annyira finom, mint ahogy azt egy pörgős kooperatív játéknál elvárnád.

A pörgős felújítás és a "csak egy kicsit" frusztráló irányítás

A játék alapötlete nagyon kedves, igazán szórakoztató, ha jó emberekkel játszol, de a vezérlés az, ami sokszor megbicsaklik. Az irányítás nehézkes, az objektumok összegyűjtése és a feladatok közben való helyezkedés többnyire túl bonyolult, és a játékosok könnyen tévedhetnek, amikor ugyanazon a területen próbálnak egyszerre dolgozni. Túl gyakran fordul elő, hogy egy-egy apró hibától elakadunk, és akkor ott állunk, fél percig csak azért, mert nem a megfelelő ecsetet ragadtuk meg.

A dolgokat nem segíti, hogy a játékban a környezetek elég zűrösek, ami azt eredményezi, hogy a közelben lévő tárgyak összekeverése okozhatja, hogy nem azt a festéket használjuk, amit kellene. A kezelhetőséggel való küzdelem tényleg sok idegeskedést hozhat, és ez a legnagyobb csalódás, mert a játéknak alapvetően jónak kellene lennie – csak éppen a vezérlés nem tart lépést.

Mi működik és mi nem?

Ami viszont valóban kiemelkedő, az az, hogy a kooperáció egyedülállóan szórakoztató tud lenni, ha sikerül összecsiszolódni a csapattal. A játéknak van egy igazán különleges, szórakoztató oldala, ha már ráhangolódsz a munkás közegre, és mindent összeraksz, de ha a társak nem figyelnek, akkor hamar kaotikus lesz az egész.

A vizuális stílus egyébként kifejezetten tetszett, a színes és egyszerű grafikák remekül passzolnak a játék hangulatához, és tényleg ügyesen hozzák a könnyed, játékos világot, de amikor a mechanikák nem működnek, akkor az egész szórakoztatás lecseng.