ToeJam & Earl: Back In The Groove

Ha a Sega Mega Drive 1991-es klasszikusára gondolunk, a ToeJam & Earl valószínűleg nem egy tipikus játék, amit elsőre elvárnánk a korabeli konzoloktól. Képzeld el, hogy egy intergalaktikus duó, a két funky űrlény, egy elcseszett űrhajóval landol a Földön, és most a küldetésük, hogy összeszedjék az egyes darabokat, miközben az egyszerű platformernek tűnő szórakozás egy teljesen randomizált roguelike játékká válik. 28 évvel később a ToeJam & Earl: Back in the Groove igyekszik a régi formát életben tartani, de vajon ugyanolyan ütős lesz, mint a klasszikus, vagy inkább már csak a nosztalgia hajtja?

Miért érdemes visszatérni?

A játék a régi alapokon nyugszik: a két karakter, ToeJam és Earl, különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, amik az egész játékot meghatározzák. ToeJam gyors, de gyenge, míg Earl lassabb, de erősebb. A pályák a Random World módban véletlenszerűen generálódnak, így mindig friss élményben van részed, miközben próbálod összegyűjteni az űrhajó darabjait. Az új mechanikák, mint a fegyverek és a vásárolható szolgáltatások, új szintet hoznak a játékba, de egyvalami biztos: mindig ugyanabban a káoszban találjuk magunkat.

Ahogy az első részben, úgy itt is ott van a karácsonyi ajándékokat rejtő „próbálkozás” rendszer, ami minden egyes új itemnél egy kis izgalmat csempész a játékba. Az ajándékok hatása teljesen véletlenszerű lehet – egyik jónak tűnik, a másik megbosszant, a harmadik pedig egyenesen halálos. Ez mind jól beleillik a ToeJam & Earl világába, de vannak pillanatok, amikor egyszerűen már idegesítővé válik a folyamatosan megjelenő random elem.

Káosz minden szinten

A játék egyik erőssége a változatosság, és itt tényleg minden megtörténhet. A pályák egyik percben normálisak, a következőben pedig egy elhagyatott, sötét helyszínen találod magad, ahol az ellenségek mozgása teljesen megváltozik. Az új funkciók, mint a keresés (Y gomb), lehetővé teszik, hogy megtudd, mi rejlik a környék növényeiben vagy egyéb tárgyakban, és rengeteg pénzt is összegyűjthetsz, amit később különféle szolgáltatásokra költhetsz. Az elég furcsa rendszer azonban, hogy néha javítani kell a hozzád kerülő ajándékokat, felesleges bonyolításnak tűnhet. Az ajándékok véletlenszerű hibája ugyan hozzáad egy adag nehézséget, de néha inkább frusztráló, mintsem szórakoztató.

A legjobb móka talán akkor kezdődik, amikor más játékosokkal közösen próbáljuk meg összeszedni az űrhajó darabjait. Ez a multiplayer élmény minden egyes pályán új dimenziókat ad a játéknak, hiszen a káosz közepette sokkal könnyebb irányítani a folyamatokat, és igazán jót lehet nevetni, ha valaki váratlanul eltéved, vagy rossz ajándékot húz.

Miért fájhat?

Azonban ToeJam & Earl újabb verziója nem mentes a problémáktól. A véletlenszerűség igazi kardként szegeződik ránk, és nem minden esetben érezzük azt, hogy a nehézségi szint a megfelelő helyen van. A játék egyes részei, mint például a sötét helyek, vagy a bosszantó visszafelé küldő „ellenség-utáni” játékelemek, olykor inkább időhúzásnak tűnnek, mint valódi kihívásnak. Ez a fajta redundancia nem biztos, hogy mindenkit boldoggá teszi.

Az igazi kérdés tehát az, hogy a játék szórakoztató marad-e a teljes lejátszási idő alatt. A válasz: igen, de nem minden pillanatban. A random dolgok, a meglepetések és a különféle tárgyak hatása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játék élvezetes, de néha úgy érzed, hogy a játékmenet nem halad előre, hanem csak ismételgeti magát.