The Many Pieces Of Mr. Coo

A történet: Az abszurd küldetés

Az The Many Pieces of Mr. Coo története nem igazán mondható hagyományosnak, sőt, inkább abszurdnak tűnik. A főszereplő Mr. Coo egy almát akar – igen, ennyi a cél. Ahogy a történet halad, Mr. Coo megszerzi az almát, de egy szörny feldarabolja, és a feladatunk az, hogy összeszedjük a darabjait, hogy ismét egyesíthessük. A sztori egy szürreális útvonal, amelyben minden egyes új jelenet egy újabb, teljesen egyedi animációval lep meg minket.

A történet kicsit olyan, mint egy álom, amit megpróbálsz értelmezni – tele van furcsaságokkal, amik az ember agyában ragadnak, miközben egy-egy új helyszínre érünk. Van itt minden: egy hatalmas kung-fu csirke, egy ruhás lábon lévő szem, egy Punch and Judy show, amit egy macska vezet, és még sorolhatnám. A történések teljesen váratlanok és egyediek, de valójában nem igazán számít a történet, mert a játéknak nem ez a fő vonzereje.

A játékmenet: Képregény animáció a játékmenet mögött

A játékmenet alapvetően egy point-and-click kalandjáték, de az, hogy mennyi interakciót vár el, szoros kapcsolatban áll a játékon belüli animációkkal. Mivel minden egyes képkocka egyedi, nincs hely az ismétlődő mozgások számára. Nincs kiemelkedő felhasználói felület, nincs rengeteg ikon, amivel törődnöd kellene. Az egész játék úgy van felépítve, hogy egy-egy kattintás mindent elindít, és ha nem figyelsz eléggé, a következő lépés máris kikerülhet a látóteredből. Mindezek mellett a játékinterakciók meglehetősen korlátozottak: a játék nem kíván sok bemenetet, inkább az élményt szolgálja ki.

A legnagyobb vonzerő a szürreális animációk és az azok mögött meghúzódó kreatív ötletek, mint például, amikor egy esernyő virággá alakul át a szemünk előtt. Az ilyen pillanatok adnak igazán egyedi élményt a játéknak. Az egész játék egy sor kézzel rajzolt kép, amely az előzőekhez hasonlóan bámulatosan hozza a szürreális hangulatot. Ha szereted a különleges animációkat, ez mindenképpen tehetséges alkotás.

A játékmenet gyengeségei: A logika hiánya

Bár az animációk valóban lenyűgöznek, a játék mechanikája inkább háttérbe szorul. A puzzle elemek teljesen ellentmondanak a hagyományos logikai megközelítéseknek. Képzeld el, hogy egy teljesen abszurd logikát kell követned, ahol a válaszok nem mindig intuitívak, és egy-egy rejtély megfejtése igazi fejtörést igényel, ami nem mindenki számára vonzó. A játék nagyon rövid, mindössze egy órát vesz igénybe, hogy végigmenj rajta, de az élmény nem lesz igazán tartós, mivel a szürreális világ és a pofonegyszerű irányítás mellett a játék interaktivitása meglehetősen korlátozott.

A legnagyobb probléma, hogy az interakciók nem eléggé mélyek, így a játék nem tudja igazán magával ragadni a játékost. A mozgó kurzor vagy az állandó új ötletek egyszerre szórakoztatóak, de ugyanakkor frusztrálóak is lehetnek, különösen ha túl sokáig ragadsz el a megoldatlan feladatoknál.

A zene és az atmoszféra: Abszurd hangulat

A zene tökéletesen illeszkedik az egész játék hangulatához. Az absztrakt jazz dalok, amik végigkísérik a kalandunkat, teljes mértékben passzolnak a szürreális világ hangulatához. Bár ez a típusú zene nem mindenkinek lesz ínyére, nekem személy szerint szórakoztatóan különleges és egyedi élményt adott, amit nem találunk meg minden játékban.

Zárás: A játék, ami valójában egy műalkotás

Az The Many Pieces of Mr. Coo nem egy klasszikus értelemben vett videojáték. A játékmenet önmagában nem túl mély, és az interakciók is korlátozottak, de az animációk és a zene olyan szintre emelik az élményt, hogy végül sikerül szórakoztatóvá tenni. Ha szereted az abszurd művészetet, a különleges vizuális élményeket, és nem bánod, ha a játék logikáját feláldozzák a szórakozás kedvéért, akkor valószínűleg imádni fogod ezt a játékot. Ha viszont mélyebb és tartósabb játékélményt keresel, akkor valószínűleg csalódni fogsz.

Értékelés: 7 / 10 - Szórakoztató, de nem maradandó