The Legend Of Nayuta: Boundless Trails

A The Legend of Nayuta: Boundless Trails viszont teljesen más irányba fordul. Nincs kapcsolata a fő szériával, nincs kontinenseken átívelő geopolitikai sakkjátszma – és ez, meglepő módon, felszabadító. Ez a játék nem cipeli magával húsz év lore-ját, és pont emiatt tud mást, könnyedebbet csinálni.

Egy mese, nem egy krónika

A történet sokkal egyszerűbb, mint amit a Trails név alapján várnánk. Nayuta egy álmodozó srác egy kis szigetről, aki a tündér Noi segítségével bejárhatja az elveszett világot, Lost Heavent, hogy megszerezze az elemi Master Gear-eket, és megállítsa a gonosz Zechts-et, mielőtt mindent eltöröl.

Ez nem politikai dráma. Inkább egy klasszikus Final Fantasy-s alapmese, némi Kingdom Hearts-es rácsodálkozással a világokra. Őszintén? Jól áll neki. Néha kifejezetten jólesik, hogy nem kell három játék előzményeit fejben tartanom ahhoz, hogy értsem, mi történik.

Oldalküldetések: itt dobog a Trails-szív

A világépítés igazi ereje az oldalküldetésekben rejlik, és itt már egyértelműen érződik a Falcom kézjegye. Ezek nem puszta „hozd ide–vidd oda” feladatok, hanem apró történetek, amik közelebb hoznak Remnant Island és Lost Heaven lakóihoz.

Volt például egy küldetés, ahol egy elemi istenségnek kellett bemutatnom az emberi konyha remekeit. Ez a párbeszéd többet elmondott a világ működéséről, mint sok fő küldetés. Ráadásul megéri csinálni őket: pénzt, tárgyakat és hasznos jutalmakat kapok, nem csak pipát a listára.

Harc: végre valami egészen más

A Boundless Trails legnagyobb erőssége egyértelműen a harcrendszer. Itt nincs körökre osztott csata, nincs hosszú menürendszer – ez egy valós idejű, akció-platformer alapú RPG. A pályaválasztás egy 2D Mario-t idéző térképről történik, és minden szakasz egy külön kis játszótér.

Csapkodás, ugrálás, skillhasználat – az egész meglepően feszes és élvezetes. Friss érzés volt Trails-játékként játszani, és végig fenntartotta a figyelmemet.

Csillagvadászat és évszakok

A pályák újrajátszhatósága kifejezetten jó. Mindegyiken három csillagot lehet begyűjteni különböző feltételek teljesítésével – például minimális sérüléssel eljutni a végére. Hat csillagonként új képességeket oldok fel, ami egy kellemes, jutalmazó rendszer.

Egy idő után Nayuta képes lesz évszakokat váltani Lost Heavenben, ami ugyanazokat a pályákat teljesen új köntösbe öltözteti. Más platformelrendezés, más ellenfelek, más tempó. Ez sokkal több tartalmat ad, mint amire elsőre számítottam.

A platformozás néha kibillenti

Viszont nem minden tökéletes. A 2.5D-s megoldás és a fix kamera miatt a platformozás néha pontatlan. Többször melléugrottam mozgó platformoknak, mert egyszerűen nehéz volt jól felmérni a távolságot. Ezek nem végzetes hibák, de rendszeresen kizökkentenek a flow-ból.

Régi motor, korrekt köntös

Ne felejtsük el: ez egy 11 éves PSP-játék alapjaiban. Ehhez képest a Switch-verzió a lehető legtöbbet hozza ki belőle. A karaktermodellek bájosan régimódiak, a cel-shading jól áll nekik, az animációk kifejezőek. Technikai gondba nem futottam bele, a játék stabilan fut dokkolva és kézben is.

A gyorsított mód külön piros pont. Trails-veteránként már reflexből nyúltam érte, és itt is remekül működik. A 15–20 órás fő sztori mellett rengeteg opcionális tartalom van, plusz egy játszható epilógus, így a hordozható, „megállok–folytatom” játékstílushoz tökéletesen passzol.

Zárás

A The Legend of Nayuta: Boundless Trails nem akar többnek látszani annál, ami. Egy könnyedebb, akcióközpontú Trails-spin-off, ami bátran szakít a hagyományokkal. A története egyszerűbb, mint amit a széria rajongói megszoktak, de a karakterek, az oldalküldetések és a játékmenet bőven ellensúlyozzák ezt.

Nem hibátlan – a platformozás néha bosszantó –, de egy szerethető, tartalmas és meglepően friss élmény. Jó látni, hogy a Trails név nem csak egyetlen formulát jelent.