The Artful Escape

A történet: Egy fiatal zenész kalandja

A történet, ahogy az a legtöbb Annapurna játék esetében lenni szokott, kicsit elvont, kicsit elgondolkodtató, és kicsit… hipster. Francis, a gitáros hősünk, egy olyan Colorado kisvárosában él, ahol a hagyományos folk zene dominál, és mindenki, aki számít, valószínűleg egy fura szemüveget hord. Az ő feladata, hogy a nagybátyja emlékére, egy helyi fesztiválon, eljátssza a régi folk slágereket, de valahogy ez már nem elég neki. Az egész sztori arról szól, hogy egy fiatalember próbál kitörni a kényelmes, de elnyomó valóságból, és megtalálja a saját művészi kifejezésmódját. Mindez egy varázslatos, zenei űrutazás közepette történik.

Ez a sztori nem bonyolult, de nem is az a célja, hogy drámai fordulatokat produkáljon. Inkább az érzelmi ívet követjük, miközben Francis egy olyan kalandra indul, ahol felfedezi önmagát és a zenét. És bár a történet nem egy epikus szintű sztori, amit évek múlva is emlegetni fogunk, a játékot végigjátszva mégis elégedetten dőlünk hátra: "Ez egy jó utazás volt."

Játékmenet: 2D platformer és zenei kaland

A The Artful Escape alapvetően egy 2D platformer, de sokkal inkább a látvány és a zene dominál. A mechanikák nem túl bonyolultak, és a valódi kihívás inkább abban rejlik, hogy minél jobban élvezd az utat, amit a játék kínál. Az alapvető mozdulatok egyszerűek: ugrás, dupla ugrás, gitározás. A hold Y és a freestyle gitározás mechanizmusa abszolút addiktív, de sajnos eléggé korlátozott, hiszen sokszor csak egy gombnyomásra redukálódik, hogy az egész képernyőt kitöltsék a színes felhők és a kozmosz lüktető világa.

Bár a gitározás remekül illeszkedik a játékmenetbe, és a látványos zenei jelenetek tényleg jól néznek ki, az egész egy kicsit csalóka. Azt vártuk volna, hogy a ritmus alapú elemek többet kapnak majd, és ha már egy zenei játékot játszunk, akkor hadd érezzük magunkat egy kicsit rock sztárnak, de sokszor csak annyit kell tennünk, hogy egy gombot lenyomva hagyjuk, hogy a játék elvezessen minket. Aztán jönnek azok az igazi szóló pillanatok, de a legtöbb esetben nagyon gyorsan véget érnek. Nincs az a nagy szabadság, amit talán egy ilyen játék megérdemelne.

Látvány: A színek és a stílus, ami elvarázsol

Az egész világ, amit a játék felvázol, olyan, mint egy pszichedelikus álom. A színek, a formák, a különböző birodalmak mind-mind hatalmas vizuális élményt nyújtanak. Az egész olyan, mintha egy Wes Anderson filmben lennél, csak sokkal színesebb és elképesztőbb látványvilággal. Minden egyes szint különleges: a vibráló városok, a szokatlan helyszínek, a furcsa lények mind egy hatalmas kaleidoszkópként hatnak ránk.

De ami még ennél is jobb, hogy mindez nemcsak vizuálisan vonzó, hanem zeneileg is fantasztikus. A játék zenei világa pazar, minden egyes helyszínen más zenei stílus, más hangulat kíséri a kalandot. Mindez egy teljesen egyedülálló hangulatot teremt, ami miatt nehéz nem elmerülni a világában.

Vizuális hibák: A Switch-es port nehézségei

Bár a játék látványos, és remekül működik az Xbox vagy a PC verziókon, a Switch verzió néha kicsit megszenvedi a grafikai teljesítményt. Bár nem válnak zavaróvá, a textúrák időnként elmosódnak, és egy-egy jelenet alatt a sebesség is csökkenhet. A kezdeti szint, ahol Francis még kis méretben van, kifejezetten borongós, és a fátyolos árnyékok zavaróak lehetnek. Szerencsére a játék más szintjein ezeket a problémákat már kevésbé érzékelhetjük, de azért néha feltűnik a Switch teljesítménye, mint egy váratlan vendég, akit nem hívtunk.

Összegzés: A játék, ami inkább élményt ad, mint kihívást

A The Artful Escape egy olyan játék, ami inkább az érzéseket és a látványt helyezi előtérbe, mintsem a mélyebb játékmenetet. A gitáros kaland izgalmas, és a világ, amit bemutat, tényleg elvarázsol. Azonban, ha egy igazi kihívást keresel, ahol minden egyes ugrásod komoly gondolkodást igényel, akkor nem biztos, hogy neked való. Azonban, ha szereted a vizuális élményeket, és ha nem bánod, hogy néha egy gombnyomás is elég a haladáshoz, akkor a The Artful Escape remek választás.