Super Destronaut DX

Bevezetés – A múlt a jelenben

A Super Destronaut DX nem rejti véka alá a szándékait: tisztelgés a klasszikus Space Invaders előtt. Ahogy a korábbi változatok, úgy a mostani Switch-es kiadás is egyértelműen azt próbálja elérni, hogy a régi iskolás lövöldözős élményeket hozza vissza. Az új verzió az eddig megszokott képi világot kapta meg, de most egy színes, fluoreszkáló festéssel, és egy pörgős elektro hangulattal, ami hűen tükrözi a 80-as évek arcade élményét.

A kezdő képernyőn már a neonfények és a szórakoztató zene fogad minket, ami rögtön hangulatba hoz. De aztán elkezdődik a játék, és hamar kiderül, hogy az egyszerű, de nagyszerű alapötletet nem igazán sikerült túlszárnyalni.

Játékmenet – Jól ismert, de működik

A Super Destronaut DX alapvetően egy nagyon egyszerű arcade lövöldözős játék: irányíts egy űrhajót, és lőj le mindent, ami mozog. Az ellenséges űrlények folyamatosan jönnek, és te próbálod megállítani őket, miközben próbálod elkerülni a tűzcsóvákat és egyéb veszélyeket.

A grafika szép, a karakterek aranyosak, és tényleg hozza azt a klasszikus érzést. Az animációk szórakoztatóak, ahogy az idegenek oldalaznak, és minden egyes lépésüknél egy kis fémes csillogást hagynak maguk után. Ami viszont már zavaró, az a túlzottan agresszív effektelés: a sok fény, a szikrázó partikulumok és a ki-be kapcsoló animációk néha megnehezítik a dolgunkat, és az egész akciót túlzsúfolják.

A játékmenet alapvetően repetitív. Minden pálya nagyjából ugyanazt a felépítést követi: újabb és újabb űrlények, újabb és újabb hullámok, és egyre nehezebb kihívások. A kihívások persze nem annyira változatosak, mint ahogy azt várnánk. Bár egy-egy újabb mód (például a time attack) próbál frissíteni a dolgon, alapvetően gyorsan rájössz, hogy ugyanazokat a dolgokat csinálod újra és újra.

A különböző játékmódok – Még mindig csak lövöldözés?

A játéknak van egy úgynevezett Challenge Mode-ja, ami 30 szinten keresztül próbál különböző célokat elégettetni velünk. Néha ez annyira egyszerű, hogy már-már unalmassá válik, máskor pedig valami különlegesebb, például egy időkorlátos pálya, ami próbára teszi a reflexeinket. Az alapötlet nem rossz, de sok esetben inkább a “többet ugyanúgy” érzése fog el minket. Még a Hardcore Mode-ot is kipróbálhatjuk, ahol egyetlen életet kapunk, és az összes erőnket a legjobb pontszámra összpontosíthatjuk, de végső soron úgy érezzük, hogy egy-egy órányi játék után már nem nagyon van mit keresni.

A játéknak van egy local multiplayer opciója is, ahol egy baráttal együtt próbálhatjuk meg legyőzni az űrlényeket, de végül mindez ugyanúgy a repetitív lövöldözésről szól. Az online ranglisták próbálják fenntartani az érdeklődést, de őszintén szólva, nem biztos, hogy sokáig elidőzünk rajtuk.

A technikai oldal – Neonfények és zűrzavarok

A grafika elég kellemes, bár semmi olyat nem mutat, ami új lenne. A színes pixelgrafika és a retro hangulat remekül hozza a Space Invaders érzést, de a túl sok hatás, a partikulumok és a fények olykor zavaróvá válhatnak. A zene viszont egészen pörgős, ami tetszetős, de a túl gyors tempó időnként egy kicsit idegesítővé válhat. A hangok nem túl figyelemfelkeltőek, de nem is rontják el az élményt.

A technikai hibák viszont némileg elrontják a képet. A játék nem túl gyakran, de előfordul, hogy egy-egy animáció vagy effekt akadozni kezd, és ezzel akadályozza a sima játékmenetet. Nem volt vészes, de egy-két alkalommal azért bosszantó volt.

Zárás – Egy gyors időtöltés, de nem több

A Super Destronaut DX egy jó próbálkozás, hogy visszahozza a klasszikus Space Invaders érzést a modern konzolokra, de valahol mégis hiányzik belőle a varázs. Szórakoztató, könnyed játékélmény, de hamar unalmassá válik, és nem hoz semmi igazán újítót. Ha szereted a retro lövöldözős játékokat, akkor egy-egy alkalommal még élvezheted, de igazán hosszú távon nem biztos, hogy sokáig leköt.