Spirit Hunter: NG

A válasz nem egyértelmű igen – de nem azért, mert az NG gyenge lenne. Hanem mert egészen máshonnan közelít a horrorhoz, mint a legtöbb Switches társ.

Japán horror, vizuális novella formában

A Spirit Hunter: NG egy visual novel, mélyen gyökerezve a japán horror és folklór hagyományaiban. A főszereplő Akira Kijima, egy depresszív, problémás múltú srác, akit nemrég fogadott be a nagynénje. A történet gyorsan beindul egy Ami nevű „testvérrel” kapcsolatos eseménnyel, majd hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy egy mitikus figura, Kaguya hercegnő által ránk kényszerített játékban veszünk részt.

A szabály egyszerű és kegyetlen: kísérteteket kell felkutatni, városi legendák nyomán, megérteni a szenvedésük okát, és megszüntetni a „haragjukat”. Nem elűzni. Nem elpusztítani. Feloldani.

Snatcher-érzés, modern köntösben

A játékmenet ismerős lehet annak, aki valaha játszott a Snatcherrel vagy a Policenauts-szal. Statikus képernyők, párbeszédek, döntések, reakciók. Néha válaszolsz, néha csak „ítélkezel” – ez a furcsa szóhasználat a pozitív/negatív reakciókra. Elsőre idegen, de gyorsan megszokható.

Ami igazán működik, az a szereplőgárda. Akira társai nem díszletek: esendők, furcsák, szerethetők, ugyanúgy cipelik a saját gondjaikat, mint ő. Meglepően gyorsan kötődni kezdtem hozzájuk – és ezt a játék kegyetlenül ki is használja. Amikor veszélybe kerülnek, tényleg számít.

Nyomozás, döntések, következmények

A felfedezés zseblámpával történik: rámutatok valamire, megvizsgálom, felveszem, vagy csak egy újabb zsákutcát találok. A vörös heringek szép számmal jelen vannak. Aztán eljön az elkerülhetetlen: találkozás a szellemmel.

Itt válik az egész feszülté. A korábban összegyűjtött információk alapján kell helyes döntéseket hozni, megfelelő tárgyakat használni – és tudni, mit nem szabad tenni. El lehet „győzni” egy szellemet rosszul is, de annak súlyos ára lehet: valaki más fizet meg érte.

Ez a rendszer nagyon szépen tükrözi a japán horror szemléletét. Itt a szörnyek nem pusztán gonoszak. Traumák lenyomatai, akiket nem legyőzni, hanem megérteni kell. És ha nem teszed… a játék nem kegyelmez.

Scary Mode – fölösleges ijesztgetés

Épp ezért furcsa a játék opcionális Scary Mode-ja. Ez gyakorlatilag random jump scare-eket dobál be: szellemek ugranak elő teljesen indokolatlan helyeken, minden narratív kontextus nélkül. Nem kötődnek az aktuális ügyhöz, nem magyarázza őket semmi – csak ott vannak, hogy megijesszenek.

Ez olcsó trükk, és idegen ettől a játéktól. Olyan, mintha a fejlesztők nem bíztak volna eléggé a saját történetük erejében. Kikapcsolható, szerencsére, és én őszintén azt mondom: kapcsold is ki.

Ments. Gyakran. Komolyan.

Egy fontos tanács: ments sokat. Nem szégyen. A Spirit Hunter: NG brutális következményekkel dolgozik. Egy-egy rossz döntés végleges lehet, és könnyen előfordulhat, hogy órákkal később jössz rá, mit rontottál el.

Én minden fejezet elején mentettem, plusz közben is többször. Nem azért, mert csalni akartam – hanem mert a játék egyszerűen nem enged hibázni következmények nélkül. Ez nem mindenkinek lesz kellemes.

Zárszó

A Spirit Hunter: NG egy erős, komor, kifejezetten japán lelkületű horrorjáték. Nem a reflexeidet, hanem az empátiádat teszi próbára. A történet nyomasztó, a karakterek emlékezetesek, a döntések súlyosak. Nem öncélúan durva, de nem is kíméletes.

A felesleges jump scare-ek nélkül még egységesebb lenne, és a brutalitása sokakat elriaszthat, de aki vevő erre a fajta horrorra, az itt nagyon mély élményt kap.