SEGA AGES Space Harrier

Az alapok: Kicsi varjú, nagy világ

Ha még nem játszottál a Space Harrier-rel, akkor itt az ideje, hogy bepótold, de vigyázz, nem egy könnyed kis szórakozásról van szó. A játék a 80-as évek végén hódította meg az arcade gépeket, és bár a grafika már nem sokkol, az akkoriban csúcsnak számító pseudo-3D vizualitás még mindig szemet gyönyörködtető, különösen, hogy most már 60 fps-ben pörög a Switch-en is. Itt egy piros ruhás, rakétaszárnyú madarat irányítasz, aki egy csodálatosan színes világban száguldva kell legyőzze a szörnyeket. A játék maga az egyszerűség megtestesítője, de sokan éppen ezért is szeretik.

Az alapfelállás nagyon egyszerű: az irányítás könnyen elsajátítható, egy kis mozgás balra-jobbra, egy kis gyors mozgás, és néhány lövés. Azonban, és itt jön az első pofon, a kameraállás miatt szinte lehetetlen precízen célozni. A legtöbb ellenség gyorsan elérhető a képernyőn, de az, hogy hova megy el a lövedék, az már egy másik kérdés. Az egész rendszer egy nagy adag szerencsére épít, és hát... nem mindig a legélvezetesebb, amikor egyszerűen csak „próbálgatod” a lövéseidet.

A játékmenet: Nehézségi fok és monotonitás

A játékmenet, ha nem is mondható tökéletesnek, azért az élmény része. A pályák gyorsan pörögnek, és bár a látvány egyedülálló, a sebesség bizony nem minden esetben segít a dolgokon. A fájdalmasan gyors mozgás és a váratlanul felbukkanó akadályok gyakran okoznak olyan halálokat, amik inkább idegesítenek, mint szórakoztatnak. Igen, tudom, hogy régi iskola, de amikor egy-egy fába vagy kőoszlopba ütközöl, mintha valami bugyuta tévedés történt volna. És itt jön a trükk: a játék nem igazán bocsát meg, ha hibázol. Újraindítás és pörgés, amíg meg nem találod a legjobb utat.

Bár a Space Harrier eredeti verziója elég nehéz volt, az új módok, mint a rapid fire gomb és a KOMAINU Barrier Attack mód, kifejezetten hasznosak. A rapid fire gomb mindent leegyszerűsít, hiszen a precíz lövések helyett inkább csak a megfelelő irányba kell pörgetni, és várni a szerencsére, hogy eltalálja az ellenséget. A KOMAINU Barrier Attack mód pedig arra szolgál, hogy a környezetbe ütközés okozta halálokat elkerüld, amiket a régi verziókban nehezen tudtál elkerülni.

Az újítások: Szükségesek, de nem elégiek

A két új mód, amiket a Sega Ages port hozott, egyértelműen a kezdők számára lettek kitalálva. A rapid fire gomb és a KOMAINU Barrier Attack mód segítenek abban, hogy a játék kicsit kevésbé frusztráló legyen, de nekem még mindig nem tűnik igazán ideálisnak. Az igazi rajongóknak a hagyományos módot kell választaniuk, és itt is a három folytatás az egyetlen dolog, amivel segíteni próbálják a nagyobb kihívást.

A grafikai szűrők és a képernyőméretezés még mindig a régi vágású érzést keltik, de a lényeg, hogy a játék látványvilága a Switch képernyőjén is tökéletesen működik. Az online rangsorok és az újrajátszható felvételek pedig még egy extra réteget adnak a játéknak, ha éppen nincs kedved befejezni az aktuális menetet, és inkább megnéznéd, hogy mások miként csinálják.