SEGA AGES Sonic The Hedgehog 2

Mi történik, amikor egy klasszikus játék újabb portot kap, és már az ötödik, tizedik verzió is elérhető a piacon? A Sonic the Hedgehog 2 a Sega Ages sorozat legújabb tagjaként tér vissza, de vajon szükség van még egy újabb kiadásra, vagy már minden rajongó legalább egyszer végigjátszotta? Az igazság az, hogy még mindig egy rendkívül szórakoztató platformer, de hogy tényleg megérdemelte-e ezt a portot, az már más kérdés.

Játékmenet – Klasszikus platformer, új csavarral

A játékmenet szinte változatlan maradt. A pályákon végigszáguldva, a legendás Spin Dash és a gyűjtögetés, valamint a gyors reflexek mind ismétlődnek. Azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a játék most már egy új csavarral is bővült: a Knuckles karakterrel való játék lehetőségével. Igen, ha valaki a Sonic & Knuckles verzióval is játszott, már ismeri ezt a funkciót, de a Knuckles hozzáadása frissességet hoz. A karakter különleges mozdulatai, mint a repülés és a falra mászás, újabb réteget adnak a játéknak, és bár nem feltétlenül újítja meg a játékmenetet, mégis szórakoztató módon változtatja meg a pályák átvételét.

A Drop Dash mozdulat, amely a Sonic Mania-ban debütált, szintén bekerült, és bár nem hoz radikálisan új élményt, a sebesség és a pörgős mozdulatok szerelmeseinek tökéletes kiegészítő, ha gyorsan akarják elérni a céljukat.

Extra funkciók – Amiért még mindig érdekes lehet

A Ring Keep mód egy érdekes újítás, ami csökkenti a klasszikus Sonic játékok nehézségét. Itt 10 gyűrűvel indítunk, és ha sebződünk, akkor csak fele annyi gyűrűt veszítünk, ami biztosítja, hogy könnyedebben végig tudjuk vinni a pályákat. Egy remek opció azoknak, akik egy kicsit pihenni szeretnének a nehézségi szinttel, miközben élvezhetik a játékot. A Challenge Mode, amely az időmérő versenyeket kínálja, szórakoztató, de sajnos túlságosan is korlátozott, mivel csak az első pálya van benne, és a szabályok nem igazán változnak.

Azonban talán a legnagyobb meglepetés az HD Rumble funkció, ami igazán jól működik, és érzékenyebb visszajelzést ad a játékosnak. Ha nem is vártuk volna, hogy egy ilyen egyszerű funkció annyira szórakoztató lesz, a Sonic 2 ezt tényleg jól oldotta meg. A Spin Dash töltése és a pajzs aktiválása érzésre is szorosabb kapcsolatba hozza a játékosokat a történésekkel.

Grafika és hangzás – A régi újraértelmezése

A grafika nem igazán változott. Az egyszerű, de nagyszerű pixelart stílus tökéletesen passzol a régi játékhoz, és bár nem egy látványorgiát kapunk, a stílus végig hű maradt az alapokhoz. A karakterek jól néznek ki, főleg Nigel Thornberry, aki a 2D-ből 3D-be átültetve legalább annyira félelmetes, mint amilyen volt az eredeti játékban. A zene, bár kellemes, sajnos nem mindig annyira emlékezetes, és a háttérdallamok egyes pályákon kissé zavaróak. A hanghatások viszont jól illeszkednek a dinamikához.

A végső kérdés – Miért érdemes mégis játszani vele?

Az Sonic 2 még mindig remek játék, és a port minősége nem hagy kívánnivalót maga után. Az új funkciók, mint a Knuckles, a Drop Dash, és az HD Rumble jól illeszkednek a régi élményhez, de vajon van értelme egy újabb kiadásnak, ha már annyi más verzió létezik belőle? Ha még nem játszottál vele, akkor egyértelműen érdemes kipróbálni. Ha pedig már mindent végigjátszottál, talán egy kicsit kevésbé érdekes lesz, főleg, hogy sok más lehetőség is elérhető. A Sonic 2 igazi klasszikus, de talán már nem az a játék, ami minden egyes porttal előbukkanva újdonságot hozna.