Sonic Superstars

A játékmenet: A régi iskolás Sonic, de mégis friss

A Sonic Superstars alapvetően nem forradalmasítja a receptet, de nem is kell. Az alapfelállás ismerős: Sonic, Tails, Knuckles és Amy a megszokott képességeikkel, és egy fantasztikus akcióval teli kampány. Az újítások közé tartozik a zöld zónától kezdve egészen az új karakterekig minden, amitől a játék élvezetes marad.

A játékmenet gyors, pörgős, és főleg a zenei aláfestés, ami igazán jól passzol a dinamikus játékmenethez, még jobban előhozza az élményt. A kezdő pálya, a Bridge Island valószínűleg mindenki számára egy kis Green Hill Zone nosztalgiát hoz, de az új elemek hamar megmutatják, hogy nem csupán egy ismétlésről van szó. Az automatikus hurkok, amik lehetővé teszik, hogy különböző irányokba is elkalandozzunk, egy kis pluszt adnak a játékhoz, és lehetővé teszik, hogy a pályák különböző részeit felfedezhessük. Ez igazán friss, és egy új szintre emeli a játékot.

A pályák folyamatosan újabb és újabb kihívásokat adnak, a legjobb példák közé tartozik a Golden Capital és a Cyber Station, amik teljesen új élményt adnak, a legjobb pillanat pedig az, amikor a gravitáció egyszerűen megfordul. Ez tényleg olyan pillanat, amit eddig nem láttunk Sonic játékokban, és az ilyen kreatív elemek miatt érezni, hogy a készítők nemcsak a régi receptet próbálták másolni, hanem igazán újítóak is akartak lenni.

A karakterek és képességek: A régi arcok, de új kihívások

A négy karakter, akik közül választanunk kell, mind hozza a tőle elvárt dolgokat. Sonic a drop dash képességgel, Tails a rövid ideig tartó repüléssel, Knuckles a falra mászással, és Amy a dupla ugrással és kalapáccsal. Az egyik legjobb rész, hogy mindegyik karakter egyedi és szórakoztató, így érdemes mindet kipróbálni, hogy megtaláld a leginkább hozzád illőt. A multiplayer mód is biztosít egy kis változatosságot, bár természetesen a klasszikus játékosok már tudják, hogy Sonic a legmenőbb választás.

Az új karakter, Trip eleinte kicsit semlegesnek tűnik, de ahogy a játék előrehalad, egyre inkább kiderül, hogy fontos szerepet játszik, és valószínűleg maradni fog a Sonic univerzumban. Ő az első új karakter Naoto Ohshima dizájnja óta, és bár a bemutatása egy kicsit nehézkes volt, később már könnyen hozzájárul a játék fejlődéséhez.

A grafika: A régi Sonic vizuális varázsa, de 2D-ben

A grafika a pixelart és a modern vizuális elemek keverékeként egy különleges hatást kelt. A 12 zóna, amit bejárhatunk, mind-mind egyedi, és amit igazán meg kell említeni, az a Cyber Station. A zóna egy igazi digitális utópiát ad, ahol a karakterek és az ellenségek 3D-s pixel karakterekké változnak, miközben az egész világ fényes, de mégis visszafogott. Az ilyen pillanatok tényleg azt érzékeltetik, hogy valami új van a levegőben.

Szerencsére a grafikai teljesítmény a Switch-en is remekül fut, ha nem is olyan éles és csillogó, mint más platformokon, de a 60 fps biztosítja a gördülékeny játékélményt. A fények, bár nem annyira kiemelkedők, mégis megfelelően alátámasztják a játék hangulatát.

A kooperatív mód és a Battle Mode: A multiplayer nem hozta a várt szintet

A kooperatív mód alapvetően szórakoztató, de van egy nagy hiányosság: ha nem használunk split-screen-t, akkor könnyedén elveszhetünk egymás mellett. Ha nem vagyunk ugyanazon a szinten, könnyen előfordulhat, hogy egyikünk eltűnik a képernyőről, és csak akkor találkozunk újra, amikor már egy szinttel odébb járunk. A régi Sonic 2-ben is hasonló probléma volt, amikor Tails mindig lemaradt, de most már érthetnénk, hogy miért nem lett megoldva ez a probléma.

A Battle Mode szórakoztató lehet, de a minijátékok kicsit elavultnak tűnnek. A lényege, hogy különböző kihívásokban versenyezünk, de a játékmenet nem igazán adja meg azt az intenzitást, amit a fő kampányban megtapasztalhatunk.

Összegzés: Az új Sonic, ami megéri a figyelmet

A Sonic Superstars valóban megfelel a régi idők 2D platformer követelményeinek, de egyben valami újat is hoz, amitől érdemes figyelni. Az új karakterek, az izgalmas pályák és a frissítő játékmenet mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazán szórakoztató élményt kapjunk. Persze, a kooperatív mód nem tökéletes, és a Battle Mode sem hozta el a várt szintet, de az egyjátékos élmény és a pályák varázsa mindent kárpótol. Ha szereted a klasszikus Sonic játékokat, akkor ne hagyd ki.