Renzo Racer

Valószínűleg sosem gondoltad volna, hogy egy kart versenyzésről szóló játék képes lesz előidézni az "úristen, miért csinálom ezt?" érzést, de Renzo Racer bizony megoldotta. Ezt az évet nem úgy fogjuk megjegyezni, mint a "legjobb go-kart játékok éve", mert ez a cím biztosan nem lesz ott a legjobbak között.

Játékmenet – A Pocsék Sebesség, Amelyet Az Isten Sem Magyarázhat

A papíron minden szép és jó: 20 pálya, 5 kupa, 8 alap karakter és még 8 unlockolható figura. Na, most akkor mi is lehet a baj? Az, hogy a valóságban a játék szimplán borzasztó. A kocsi, amit vezetünk, úgy érezheted, hogy egy életen át tartó edzés eredménye, mert a sebessége annyira lassú, hogy elgondolkodsz, vajon jobb lenne-e kiszállni, és gyalogosan megtenni a kört.

Amint végre elérsz a legnagyobb sebességre, jön az igazi meglepetés: az irányítás. Nehéz megmondani, hogy a kocsi nem fordulni akar, vagy egyszerűen csak túl gyorsan reagál minden kanyarban, de az biztos, hogy minden egyes kanyar veszélyes. Az éles kanyarok minden egyes kockázata egy újabb potenciális versenytörés, ahol a legkisebb hibáért is az oldalfalon találjuk magunkat. Az, hogy a Y gombot kizárólag arra használhatjuk, hogy visszaállítsuk az autónkat a pálya közepére, mindent elmond a játékról. Ez nem megoldás, hanem elismerése annak, hogy a játék egyszerűen rossz. Olyan, mintha egy borzalmas fodrász minden vágás után ingyen sapkát osztogatna, csak hogy elfelejtsük, mennyire pocsék a munka.

A kocsi irányítása annyira pocsék, hogy szinte bármit elnéznél, ha legalább nem lennének olyan durva hibák, amik miatt folyamatosan újraindítanod kell a játékot.

Karakterek – Miért Néznek Így Ránk?

A karakterek dizájnja... nos, egyszerűen furcsa. Az állatokra alapozott szereplők közül mindegyik igyekszik valami "cuki" stílust képviselni, de inkább elérik a Five Nights at Freddy's szintű borzongást. Pepe Porcupine-tól kezdve Lenny Lizard-en át Bayla Bunny-ig mindegyik szereplő inkább kelt riadalmat, mint szórakozást. Az igazi horror nem is Bayla vagy Lenny, hanem maga a főhős, Renzo Raccoon, akinek üveges tekintetét már napok óta próbálom elkerülni, nehogy éjszaka kisétáljon a falon és kiszívja a lelkem. Ez nem az a karakter, akit bármelyik kartverseny-játékban szeretnél vezetni.

A karakterek olyan félelmetesek, hogy legszívesebben a Switch-et a falnak fordítanám, hogy elkerüljem a rémálmot, amit a főszereplő okoz.

Zárás – Ha a Karting Álomnak Lenni Kellett Volna...

Renzo Racer kísértetiesen jól mutatja, hogy néha a legjobb dolog, ami egy játékkal történhet, hogy jobb nem játszani vele. A pályák színesek, a karakterek igazán érdekesek (ha nem akarod, hogy a szíved megálljon), de ha a kezelés, a szétcsúszott ütközési rendszer és a borzalmas karakterdizájn nincsenek rendbe téve, akkor ez a játék inkább egy hátborzongató kísérlet, mint egy élvezetes versenyjáték.

Ez a játék nemcsak hogy nem éri meg a kérdéses $20-t, de azt is elmondhatjuk, hogy inkább vegyél egy erős zárat az ajtóra, hogy Renzo ne találjon rád.