Quest of Dungeons

Visszatérés a dungeonbe

A Switch verzióval kapcsolatban először is azt kell mondjam, hogy a platformhoz illően jól illeszkedik. Az egész játék gyors, gördülékeny és kifinomult – igaz, a javítások nem változtatják meg radikálisan a lényeget. Az új dizájn, a dinamikusabban illeszkedő kezelőfelület, és persze a hordozhatóság adta szabadság mindegyike segít abban, hogy élvezetesebb legyen a játék. Még ha nem is az a "wow" hatású élmény, amit vársz tőle.

A történet nem bonyolult: egy gonosz, sötétúr elzárta a fényt, és neked, mint valami fantasy hőskép, vissza kell hoznod a világba. Kiválaszthatod, hogy harcos, varázsló, tolvaj vagy sámán szerepében indulsz neki a dungeonöknek, és mindegyik karakter más játékmenetet kínál. De ne is álmodj arról, hogy az első három szinten végigrohansz, mert egy hiba, és jöhet a "Game Over", újrakezdés. Igen, klasszikus roguelike megoldás, amitől egy kicsit összeszorul a gyomrod.

Az igazi élmény – a játékmenet

Ami igazán vonzó ebben a játékban, az a stratégiai mélység és a küzdelem ritmusának tökéletes egyensúlya. Nincs semmi olyan, hogy csak rányomsz a támadásra, és minden eldől. Minden mozdulat, támadás, gyógyítás vagy menekülés egy komoly döntés. Az ellenségek minden lépésedre reagálnak, így egy-egy helyzetben nagyon jól át kell gondolnod, hogy mit csinálsz. Olyan ez, mint egy klasszikus körökre osztott taktikai játék, csak éppen minden pörög és folyamatosan döntéseket kell hoznod, miközben újabb és újabb szörnyek jönnek.

Ezt egyébként szerintem pont jól oldja meg. Bár nem egy tempós hack-and-slash, minden szinten új kihívások várnak, a dungeon elrendezését mindig az algoritmus generálja, szóval még az apró részletek is mások minden egyes új futásnál. Néha egy-egy side quest, néha egy brutális főellenség vár, és miközben percről percre új dolgokba ütközöl, mindig úgy érzed, hogy egy nagyobb puzzle darabkája vagy, aminek nem minden mozdulata egyértelmű.

A Switch előnye

A Switch verzió nem hoz forradalmi újításokat, de nem is kell neki. Ami igazán ütős, az a platform lehetőségei. A Switchnek köszönhetően a játékmenet folyamatossága sokkal inkább a kezedben van: ha éppen nem akarsz a tévé előtt ülni, elég csak kivenni a dokkolóból, és a játék nem veszít semmit a varázsából. Ezt a hordozható módot más platformokon nem tudnád ugyanezzel a lendülettel megélni. Az is pozitív, hogy a 16-bites pixelgrafika nem kopott meg; minden szintnek megvan a maga hangulata, és a szörnyek, karakterek elég egyediek ahhoz, hogy ne unj rá egy óra után.

Mi az, ami változott?

Az új verzióban nem csak a dungeonok színesebbek, hanem új szintet is kapunk. A „Mansion” nevű helyszín nem egy hatalmas változást hoz, de frissítést ad a grafikai dizájnban és az ellenségek típusában. Van új kihívás is, amit a feat rendszer kínál: végigjátszások, különböző szinteken való teljesítmények és egyéb apróságok, amik szépen nyomon követhetők.

Miért működik, és miért nem?

Ami igazán vonzó a Quest of Dungeons-ban, az az élmény. Bár sokszor találkozhattál már hasonló játékmenettel, itt mégis megvan az a varázs, hogy jól esik minden egyes kör. A procedurálisan generált pályák adnak egy kis frissességet minden egyes futásnál, de ha nem vagy elég figyelmes, könnyen belefuthatsz abba a hibába, hogy azt hiszed, "már mindent láttam". A bossok, az egyes karakterosztályok, vagy az új pálya dizájnja nem hoznak túl sok mindent, amit ne láttál volna már, de működik.

Viszont a nagy hiba az, hogy az igazi újítások nem igazán ütnek. Ha játszottál már korábban a játékkal, a változások nem fognak nagyon meglepni. Itt jön be a csapda: ha a régi verziók már megvoltak, nem biztos, hogy egy újabb kiadás kifizetődő. De ha eddig még nem próbáltad, akkor bátran vágj bele!