Ha már azt hittük, hogy a *Killing Time* végleg a videojátékos történelem süllyesztőjébe került, akkor Nightdive Studios mindent felrúgott, és egy jól időzített visszatéréssel új életet lehelt a régi klasszikusba. A 90-es évek egyik furcsa és szokatlan FPS-e, amit most egy igazi relikviaként élhetünk át újra, persze nem mindenki számára.

Killing Time: Resurrected
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nagyszerű
Ha már azt hittük, hogy a Killing Time végleg a videojátékos történelem süllyesztőjébe került, akkor Nightdive Studios mindent felrúgott, és egy jól időzített visszatéréssel új életet lehelt a régi klasszikusba. A 90-es évek egyik furcsa és szokatlan FPS-e, amit most egy igazi relikviaként élhetünk át újra, persze nem mindenki számára.
Az újrakiadás: Rétro, de nem csak a szemnek
A Killing Time eredetileg 1995-ben jelent meg a 3DO-ra, egy olyan korszakban, amikor az FPS-ek még nem voltak a legdominánsabb műfajok, és a játékokban elég furcsa ötletekkel kísérleteztek. A Killing Time egy igazi retro élményt kínál, de Nightdive stúdió egyértelműen nem hagyta cserben a nosztalgiázókat: a grafika jelentős frissítést kapott, a modern irányítás pedig olyan élményt nyújt, ami még az idők során kissé megkopott eredetit is túlszárnyalja.
Ez az új verzió egyébként nemcsak a látványvilágot, hanem a játékmenetet is erőteljesen feljavította. Az irányítás már nem az a merev, „tank” jellegű mozgás, amit a régi idők FPS-ei hoztak, hanem az analóg karral való mozgás és a gyro-irányítás remek párosítása. Az érzés igazán éles, precíz, és meglepően jól illeszkedik a klasszikus FPS mechanikákhoz.
A történet: Valóság és halál keveredése
A játék története a Killing Time legnagyobb erőssége is egyben. A sztori elég szokatlan: egy gazdag örökösnő, Tess Conway birtokán kell megkeresnünk egy titokzatos egyiptomi vízórát, hogy megtörjük egy sziget átkát. Az egész játéknak van egy olyan szürreális hangulata, ami már az első pillanattól fogva áthatja, és minél tovább játszol, annál inkább úgy érzed, hogy ebben a világban minden lehetséges.
A legnagyobb különlegesség talán a játékban szereplő élőszereplős jelenetek. A 7th Guest inspirálta megoldás egy igazán egyedi módja a történetmesélésnek. A kiszóló szellemeken keresztül, akik elmondják a történetet, nemcsak szórakoztató, de szinte folyamatosan új információkat is ad a következő lépésről. Az egészet az élőszereplős jelenetek és a játék sajátos, fekete humorral fűszerezett párbeszédei teszik felejthetetlenné.
A játékmenet: Képes vagy boldogulni a kaotikussal?
Most jön a neheze. Az egyik legnagyobb kihívás a Killing Time esetében a nem-lineáris játékmenet, amely nem kínálja fel minden lépésedhez a választ, hanem inkább arra ösztönöz, hogy alaposan felfedezd a világot. Egy-egy kapcsoló feloldása után egy új folyosó, egy titkos szoba nyílik, de hogy ezt megtaláld, arra nem ad senki segítő kezet. Az, hogy mi következik, az teljesen rajtad múlik – és hát, ha nem vagy az a fajta, aki élvezi a titokzatos felfedezéseket, akkor könnyen csalódott lehetsz. De ha van türelmed, akkor az a sok apró felfedezés mind-mind új élményeket hoz.
A falusi táj, ami a kastély körül található, nem a legizgalmasabb látvány, de maga a kastély egy igazi labyrinth. A titkos szobák, az elzárt szobák, és a számos bolondos ellenség mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játék sose legyen unalmas. Az egész játéknak megvan az a szürreális, horror-komédia hangulata, amit az egyedi karakterek és ellenségek adnak, mint a gyilkos bohócok vagy a húsos séfek.
A technikai oldala: Apró hibák, de még mindig a jó irányba
A Killing Time: Resurrected grafikája valóban komoly fejlődésen ment keresztül, és bár nem fogja megverni a legújabb AAA címeket, az apró részletek és a szórakoztató ellenségkészlet kifejezetten jól mutat a modern kijelzőkön. A hangok szintén kiemelkedőek: a fegyverek dübörgése és a szinkronizált hangok tényleg átadják azt a 90-es évek érzést, amit a játék eleve képviselt. Azonban előfordulhat némi akadozás, amikor a térképen fontosabb helyszínek között ugrálunk, de a probléma nem olyan súlyos, hogy ne élvezhetjük közben a felfedezést.
Összegzés: Képregényes őrület
A Killing Time: Resurrected minden hibájával együtt is egy igazi retró élményt ad, amit csak azoknak ajánlhatok, akik szívesen merülnek el a szürreális horror FPS-ek világában. A modern irányítás, a remek grafika és az egyedi történet viszont mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez egy érdekes, és helyenként nagyon szórakoztató élmény legyen. Azok számára, akik szeretnék újra felfedezni a 90-es évek egyik különc játékát, ez egy kötelező darab.
Pozitívumok
- Frissített grafika és irányítás, modern konzolokra optimalizálva.
- Egyedi történet és élőszereplős jelenetek.
- Szórakoztató, humoros ellenségek és karakterek.
Negatívumok
- A nem-lineáris játékmenet zavaró lehet egyesek számára.
- Előfordulhat némi akadozás a játék során.
- A játék nem mindenkinek való, különösen, ha nem szereted a furcsa, szürreális élményeket.






























