Van valami furcsán megnyugtató abban, amikor visszatérek a **Monument Valley** világába. Olyan ez, mint fellapozni egy régi, gondosan megőrzött művészeti albumot: nem lep meg, nem sokkol, de azonnal lelassít. Az első rész még 2014-ben, mobilon talált telibe, és akkoriban fontos emlékeztető volt arra, hogy telefonon is lehet *igazi* játékokat csinálni, nem csak kattintgatós időrablást. Escher-paradoxonok, letisztult formák, csendes flow – rövid volt, de maradt.

Monument Valley 3
SWITCH

Monument Valley 3

Év: 2025Kiadó: ustwo games
8

VÉGSŐ_ÍTÉLET

Nagyszerű

Van valami furcsán megnyugtató abban, amikor visszatérek a Monument Valley világába. Olyan ez, mint fellapozni egy régi, gondosan megőrzött művészeti albumot: nem lep meg, nem sokkol, de azonnal lelassít. Az első rész még 2014-ben, mobilon talált telibe, és akkoriban fontos emlékeztető volt arra, hogy telefonon is lehet igazi játékokat csinálni, nem csak kattintgatós időrablást. Escher-paradoxonok, letisztult formák, csendes flow – rövid volt, de maradt.

banner
01
CIKK_FEED

Azóta lett folytatás, most pedig itt a Monument Valley 3, ami eddig Netflix-exkluzívként bujkált mobilon, most viszont végre konzolra is megérkezett. Switchen, dokkolva és kézben is kipróbáltam, és miközben nagyon sok minden működik benne… van pár döntés, amin vakarom a fejem.

Játékmenet – amikor a perspektíva dolgozik helyetted

Ha valaki most találkozik először a sorozattal: kis, elszeparált pályákon vezetjük a karakterünket, Noort, különös, lebegő építmények között. Nem közvetlenül irányítjuk – kijelölünk egy pontot, ő pedig odasétál, ha a világ éppen úgy áll össze, hogy az lehetséges.

A lényeg továbbra is a perspektívával való játék. Elforgatsz egy tornyot, és hirtelen összekapcsolódik két, korábban elérhetetlennek tűnő felület. Egy alacsony perem híddá válik egy másik épület tetejére. Ezek a trükkök továbbra is zseniálisan működnek, mert nem logikai feladványként, hanem vizuális felismerésként csapódnak le. A pillanat, amikor „összeáll a kép”, még mindig megvan.

A későbbi pályák ügyesen csavarják tovább az alapokat, de a cél mindig ugyanaz marad: utat csinálni, továbblépni, kilépni a szintből.

Hangulat és történet – ismerős, de működik

A harmadik rész egy könnyed, finoman adagolt történetet mesél el: hajózás, világítótorony, egy kis óceáni központi hub, önkeresés, kapcsolatok, veszteség, helyreállítás. Semmi meglepő, semmi forradalmi – de olyan ízlésesen van tálalva, hogy nem tudok haragudni érte.

Ez nem az a játék, ami történetileg fejbe vág. Inkább halkan melléd ül, és hagyja, hogy magad vond le a következtetéseket. Ha sok indie játékot fogyasztottál az elmúlt tíz évben, itt már inkább a pályák ötletessége fog meglepni, nem a narratíva.

Irányítás – és itt kezd el recsegni a gépezet

A Switch-verzió legnagyobb kérdőjele számomra egyértelműen az irányítás. Nincs érintőkijelzős vezérlés. Ehelyett egy apró, fekete kör alakú kurzort tologatunk analóg karral, ami „rátapad” a járható felületekre. Az interakciókhoz nyomva tartjuk az `A` gombot, majd mozgatunk.

Papíron ez rendben van. Gyakorlatban viszont többször előfordult, hogy egyetlen blokknyit akartam odébb lépni, és túllőttem rajta, majd másodpercekig korrigáltam. Lehet állítani az érzékenységet, de egy olyan játéknál, ami érintésre született, minden apró súrlódás azonnal feltűnik.

És itt jön a nagy „miért”:

  • Miért nincs touch input, amikor a Switch tudja?
  • Miért nincs opcionális pointer vagy giroszkópos megoldás?

A fejlesztők szerint tesztelték, és frusztráló volt – ezt elhiszem, de a jelenlegi megoldás sem hibátlan. Ez nem dealbreaker, de végig ott motoszkál a fejemben.

Technikai állapot – szép, de kicsit varrják még

A játék rövid: nagyjából két óra alatt végigértem a 11 fejezeten, jegyzeteléssel, próbálgatással együtt. Ráadásul a teljes Garden of Life DLC nem volt bent induláskor, csak egy későbbi, 2025-ös frissítéssel érkezik. Ez kicsit kellemetlen érzés, főleg prémium árazás mellett.

Találkoztam apró hibákkal is:

  • hajó enyhe jitterelése
  • felvillanó szövegek animáció előtt
  • hibásan megjelenő kreditek

Semmi játékromboló, de egy ilyen steril, kifinomult vizuális világban ezek jobban kilógnak. Állítólag a day one patch már javított pár dolgot, és biztos vagyok benne, hogy a többit is kisimítják.

Teljesítményre rendben van, bár a nyíltabb óceános részeken a Switch kicsit megizzad. Switch 2-n (ha volt rá lehetőség) ezek a döccenők eltűnnek, de az alapélményt nem zavarják komolyan.

Audiovizuális élmény – ebben még mindig etalon

A Monument Valley 3 gyönyörű. Színes, változatos, letisztult, OLED-en különösen hálás. A zene továbbra is finoman simul rá a képre: nem tolakszik, csak alátámaszt. Az egésznek van egy csendes, meditatív ritmusa, amit kevés játék tud ilyen természetesen hozni.

Zárás – egy kicsit szorosabb lett ez a völgy

A Monument Valley 3 alapvetően azt adja, amit vártam: intelligens, perspektívával játszó feladványokat, gyönyörű tálalásban, egy visszafogott, emberi történettel. De Switchen érezni rajta, hogy nem ez volt az eredeti otthona.

Az érintés hiánya, az apró technikai hibák és az induláskor hiányos tartalom mind-mind picit csorbítják azt a makulátlan élményt, amit a sorozattól megszoktunk. Ettől még ez egy remek játék – csak nem a végső Monument Valley-verzió ezen a platformon.

Monument Valley 3 screenshot 1
SCREEN_CAPTURE_01
Monument Valley 3 screenshot 2
SCREEN_CAPTURE_02
Monument Valley 3 screenshot 3
SCREEN_CAPTURE_03
Monument Valley 3 screenshot 4
SCREEN_CAPTURE_04
Monument Valley 3 screenshot 5
SCREEN_CAPTURE_05
Monument Valley 3 screenshot 6
SCREEN_CAPTURE_06