Miles & Kilo

A történet egy kicsit elcsépelt, de megy

A sztori nem éppen a Game of Thrones-szintjén pörög, de legalább szórakoztató. Miles és Kilo, az egyetlen és legnagyobb hőseink, egy repülőgép-baleset után egy szellem, Ripple nyomására egy szigetvilágban találják magukat. Az a dolguk, hogy összeszedjék a gép alkatrészeit és elmeneküljenek a szigetekről, mindezt egy 36 szintes platformer keretében. Hogy a szigetvilág sötét varázslatait legyőzzék, igazán kreatívan, mint egy régi kedvenc arcade játékban, kell majd bizonyítaniuk a képességeiket.

A sztori tehát tényleg másodlagos, és inkább csak mint indok van, hogy ugrálhassunk egy csomó kreatívan megtervezett pályán. De ami igazán megfogott, az nem a háttértörténet, hanem a hangulat és az akció. Az egész játékot egy pörgős tempó és kiszámíthatatlan akadályok övezik, így nem is igényel túl sok érzelmi befektetést – de ez nem baj, mert ez egy retro platformer, ahol a cél a szórakozás.

A játékmenet – egyszerű, de annál szórakoztatóbb

A Miles & Kilo alapvetően egy klasszikus platformer, ahol a főszereplők különleges képességekkel rendelkeznek, és mi irányítjuk őket, hogy átugorjunk minden akadályon. Az alapvető vezérlés egyszerű és pontos: két gombot kell használnod, az egyik a ugrásra, a másik a támadásra, illetve akcióra. A trükk az, hogy miközben a gombot tartod, magasabbra ugrik a karakter, így ügyes kombinálással lehet helyet találni az egyes platformokon.

Ami igazán izgalmassá teszi a harcot, az Miles gyümölcsökkel történő támadása. Szerencsére nem korlátozottan lehet gyümölcsöt hordozni, de az egyensúly fenntartása fontos, mert a végső pontozásnál, amit a játék minden egyes pálya után ad, a felhalmozott gyümölcs mennyisége is számít. Kilo, a kutyus, nem dobál gyümölcsöket, de a saját támadása az, hogy egy homing támadást hajt végre, ami segít elérni olyan platformokat is, amelyekhez különben nem férnénk hozzá.

A játékmenet során a platformok pontos, precíz megtervezése segít abban, hogy mindent gördülékenyen végezhessünk, és gyorsan haladjunk a pályákon. Az autorun mód opcionálisan bekapcsolható, így extra kihívást adhat, ha szeretnénk a karakter folyamatosan balra futásával és a pixel pontos ugrásokkal megküzdeni. Ha egy lazább élményre vágysz, egyszerűen kikapcsolhatod, és egy klasszikus platformert kapsz, ahol kényelmesebben ugrálgathatsz.

A vizuális élmény – egy kis nosztalgia

A grafika az, ami igazán megfogná a régi videojátékosok szívét. A Miles & Kilo világát erőteljesen a 8-bites pixelart ihlette, ami egy kellemes nosztalgikus érzést kelt, de ugyanakkor friss is, mert apró részletek és színek finomabb használata jelen van. Az egész játék olyan, mintha egy Sega Master System vagy PC Engine játék lenne, de egy kicsit modernebb köntösben.

Az animációk gördülékenyek, a karakterek aranyosak és szórakoztatóak, a zene pedig igazán üdítő, elég chiptune stílusú, hogy megteremtse azt a retro hangulatot, amit elvárhatunk egy ilyen játékban. Az összkép hangulata annyira erős, hogy egy-egy percig elfelejted, hogy éppen egy új játékról van szó, és szinte azt érzed, mintha a nyolcvanas évek közepén játszanál egy klasszikus konzolon.

A végjáték és a kihívás

Mivel a Miles & Kilo elég rövid játéknak tűnhet, úgy tűnik, hogy a cél nem csupán a fő történet végigvitele, hanem a lehető legjobb teljesítmény elérése a pályákon. Minden szint végén megkapjuk az értékelést, ahol az idő, a gyűjtött pénz és a gyümölcsök száma mellett a "S" rang elérésére törekedhetünk, ha valóban igazi mesterré akarunk válni.

Bár van néhány nehézségi csúcs, amit legyőzni nem mindig egyszerű, a játék igazából soha nem megy át Celeste-szerűen brutálisba. A pályák tempója és a kihívások viszonylag fair módon lettek elosztva, így az újra- és újrajátszhatóság rendkívül magas.

Záró gondolatok

A Miles & Kilo egy olyan retro platformer, ami teljes mértékben megállja a helyét a mai világban is. A játékmenet pontos, a grafika nosztalgikus, a zenéje pedig tökéletes aláfestése annak, amit egy ilyen játékban elvárhatunk. Bár a történet egy kicsit semmitmondó, és a játék néha már túl könnyed, mindezek ellenére egy szórakoztató élményt kínál, ami igazán remekül passzol a Switch konzolhoz.

Kulcspontok

Pozitívumok:

• Egyszerű, de nagyon szórakoztató játékmenet.
• Nosztalgikus 8-bites grafika és zene.
• Jó kihívás a „S” rang elérésére.

Negatívumok:

• Történet és karakterek nem túl mélyek.
• Az autorun mód nem mindenki számára ideális.