Melon Journey: Bittersweet Memories

A sárga dinnye és a rejtett mélységek

A Melon Journey első ránézésre egy tipikus retro RPG, ami olyan, mintha egy régi Game Boy-os játék poraiból született volna meg. Az apró, monokróm grafikák és a cuki kis antropomorf karakterek hamar elcsábítanak, hogy egy kellemes nosztalgikus utazásra indulj. Azonban, ahogy belépünk a játék világába, hamar kiderül, hogy itt nem csak a gyerekeknek szóló történettel lesz dolgunk. A cím valódi ereje a mélyebb, felnőttek számára is releváns témákban rejlik. A történetben nemcsak egy eltűnt barát keresése zajlik, hanem valami sokkal sötétebb is – és ahogy haladsz előre, egyre inkább a mellényed alá húzódó hideg borzongásban találod magad.

A főszereplő, Honeydew, a nyúlnak, mint egy igazi detektívnek kell nyomoznia Hog Town-ban, hogy megtalálja eltűnt társát, Cantaloupe-ot. Mindezt egy olyan világban, ahol a dinnyefeldolgozó gyár sötét titkokat rejt, és az egyes találkozások mintha a EarthBound-ra emlékeztetnének, de jóval komolyabb hangvétellel.

A játékélmény – a múlt hatása, a részletek szeretete

A világ, amelyet a Melon Journey épít, kicsi, de rengeteg felfedeznivalóval. Ha szereted a Game Boy korszakra jellemző részletgazdag felfedezéseket, akkor itt találsz olyan rejtett utalásokat, vicceket, és easter eggeket, amiket nem elég egyszer ránézni. A játék azt sugallja, hogy minden pixelnek van jelentése, és ha nem figyelsz eléggé, akkor lemaradhatsz egy-egy fontos felfedezésről. Egy-egy mellékküldetés vagy egy új jelenet eléréséhez többször is vissza kell térni ugyanoda, amit a legtöbb játékos – mint én is – rögtön valóságos kényszerré változtat, hogy mindent felfedezzünk. Mindezek az apró kis részletek hozzák meg azt az élményt, ami igazán különlegessé teszi.

A játék szatirikus jellege is erőteljes, és a régi Game Boy-os idők előtt tisztelegve rengeteg utalást csempészett bele, hogy a nosztalgikus kedvűek jól szórakozzanak. A szándékosan kiemelt zöld árnyalatok, a hanghatások szaggatott váltakozása, és az NPC-k önreflexiója mind-mind egy kis bölcsességgel átitatott poén. Azok, akik szeretik az ilyen kis szórakoztató megjegyzéseket, garantáltan élvezni fogják.

A minimalizmus varázsa és a játék irányítása

A Melon Journey igazi üde színfolt a mai, túlzottan összetett, "open world" játékok között. Itt nincs szükség hatalmas területekre, és mégis egy izgalmas kalandot kínál. A minimalista design, az egyszerű 8-bites pixelgrafika, és a chiptune zene mind hozzájárulnak a varázshoz, amitől a játék olyan érzést ad, mint amikor a '90-es évek végén először nyomkodtad a D-padot. Az irányítás természetesen nem az analóg karokra van optimalizálva, így ha igazán precíz mozgásra vágysz, jobban teszed, ha egy Pro Controlert választasz.

A játék hossza is pont ideális, mindössze 5-6 órát vesz igénybe a történet végigjátszása, amit a többszörös felfedezés jelentős mértékben megnyújthat. Egyesek talán túl rövidnek találják, de én inkább úgy érzem, hogy pont annyit kapunk, amennyit ez a kis játék megérdemel.

A kisebb hibák

Természetesen, semmi sem tökéletes, és a Melon Journey sem kivétel. Két alkalommal is belefutottam olyan hibákba, amelyek miatt a játék összeomlott, és mivel nincs autosave, ezek a problémák néha frusztrálóak tudtak lenni. Azonban bízom benne, hogy a tervezett frissítések javítanak rajtuk. A grafikai és zenei világ viszont az elején még kifejezetten szórakoztató, de néhány óra után már érezni, hogy a zöld szín és az ismétlődő zenék kicsit fárasztóvá válnak.

Aki szereti a részleteket, ne hagyja ki!

A Melon Journey: Bittersweet Memories nem a gyorsan pörögni akaró, mindent egyszerre felzabáló játékosoknak való. Ha te is azok közé tartozol, akik szeretik megismerni a világ minden apró részletét, olvasni minden párbeszédet és újra meg újra visszatérni a helyszínekre, akkor igazi kincsre találsz. Ez a játék igazi szeretettel készült, és bár nem mindenkinek való, azoknak, akik szeretik a mélyebb történeteket és az alapos felfedezést, tökéletes választás.