Liberated

A játék stílusa egyedi, és a történet elmondása is egy érdekes, képregényekből merítő megoldást kapott, ami egyszerre friss és szórakoztató, miközben a játékmenet is ügyesen építi fel a feszültséget. De hogyan teljesít mindez, ha a valóságban kézbe vesszük a kontrollert?

A képregények világában

A Liberated felépítése úgy hozza el a képregények dinamikáját, hogy nem csupán történetet mesél, hanem a játékmenetet is beleágyazza. Minden egyes „panel” egy-egy új szintet, egy-egy új szakaszt jelöl, és az egyes képkockák között történik a játék valós idejű eseményei. Az első pár percben tehát a háttérinformációk és a bevezetés dominálnak – a kis sztorik, amikbe a karakterek belesimulnak, ügyesek és hangulatosak, de egy ideig kevés az igazi akció. Ha az elején nem ragadott meg a történet, könnyen úgy érezheted, hogy többet nézel, mint amit játszol.

Viszont, ha túljutsz az első félórán, az élmény igazán felpörög. A stealth szakaszok egy picit túl egyszerűek, de amikor megkapod az első fegyvert, az egész dinamika megváltozik. A fegyverkezelés egyszerű és logikus, és azt kell mondjam, hogy a lövések, különösen a fejbelövés, borzasztóan jól esnek. A képregényes megoldások, mint a felbukkanó hanghatások, még inkább hozzáadnak a szórakozáshoz.

A pályák: növekvő bonyolultság

Ahogy egyre tovább haladsz, úgy a pályák egyre nagyobbak és bonyolultabbak lesznek. A szinttervezés jól van kidolgozva, és bár az alapvető játékmenet nem túl bonyolult, a szakaszok során egyre inkább meg kell oldanod feladatokat, miközben a kormány erői elől menekülsz. A játék egy-egy valóban hatásos pillanattal is megajándékoz, például amikor egy sötét, szélfútta erdőn keresztül kell vándorolnod, miközben a környezet kísérteties hangja kíséri az utadat. Ilyenkor jössz rá, hogy a Liberated valóban van annyira hangulatos, amennyire annak ígérkezik.

A karakterek, akikkel játszol, mind különböző nézőpontot kínálnak a történethez. A játékmenet jól illeszkedik ehhez, és nem érezzük azt, hogy nehéz lenne átélni más-más szereplők szemszögéből.

QTE: Igazi fájó pont?

A játékmenetben akadnak olyan részek is, ahol a „Quick Time Event” (QTE) jelenik meg, és itt egy kis buktatóba futunk. Ha jól belemerülsz a történetbe, és élvezed a játékmenet finomabb mechanikai elemeit, akkor egy-egy ilyen gyorsgombos szekvencia – mint a kocsifutam – kifejezetten zavaró tud lenni. Ha elrontod, újra kell kezdened, de maga a szakasz nem nyújt semmilyen valódi kihívást, így hamar elveszítjük az érdeklődésünket.

Bár nem a legrosszabb QTE-k, amit valaha láttam, egyértelműen érezni, hogy a fejlesztők nem bíztak eléggé a saját eszközeikben, és inkább belepakolták ezeket a részeket, hogy fenntartsák a játékos figyelmét.

Technikai bakik, amik nem rombolják le az élményt

A Liberated művészeti stílusa kifejezetten erős: a noir stílusú fekete-fehér világ tökéletesen illik a történethez. Viszont az animációk és a látvány nem mentesek a problémáktól. Az alacsony felbontású textúrák és a zötyögő framerate sokszor rontanak a látvány élvezhetőségén. Az olyan szakaszok, ahol a játék nehezebb környezetekbe kerül, szinte érezhetők, mintha a Switch nem igazán volt felkészülve erre a terhelésre. Ettől függetlenül a játék annyira erős, hogy ezen a technikai problémákon simán túl lehet lépni.

Zárszó

A Liberated egyedi és szórakoztató, ha nem is mentes minden hibától. A játék remekül ötvözi a képregényeket és a platformer műfajt, és egy igazi hangulatos, díszes utazásra visz. Bár technikai szempontból még van mit finomítani, és a QTE-k is kissé feleslegesek, a történet és a lövöldözés olyan élményt nyújt, amit érdemes végigjátszani.