Late Shift

Tudom, hogy sokan úgy reagálnak, hogy "hát, de mi a játék itt?" – és nem is hibáztathatom őket, hiszen a Late Shift valóban nem egy hagyományos értelemben vett videojáték. De talán pont ez az, ami igazán különlegessé teszi. Egy olyan interaktív élmény, amely nem próbál megoldani mindent, hanem tudja, mi a célja, és azt mesterien végzi. Tökéletesen egyensúlyban tartja a feszültséget és a tempót, miközben a játékos döntéseire épít.

A történet – A választás hatalma

A történet egy elég klasszikus heist sztorit követ: te vagy Matt, egy londoni parkolóőr, akit egy váratlan esemény a londoni alvilág mélyére ránt. A játéknak igazán az adja a sajátos varázsát, hogy teljesen interaktív, azaz minden egyes döntésed alakítja a történetet. Még a legapróbb választás is hatással van arra, hogy mi fog történni – hogy a galériás rablás hogyan zajlik le, vagy hogy a rendőrséggel mi történik.

A játék lényegében egy modern választós könyv – minden egyes döntés előtt van egy szűk időkeret, amíg választhatsz. Lehet, hogy valaki elkap egy pillanatra, és máris egy olyan helyzetben találod magad, amit nem is tudtál volna elképzelni. Kérdéses, hogy mennyire lesz zökkenőmentes a történet, ha mindenki más döntései alapján változik, de a Late Shift minden irányból simán adja le a történetet. Ha rosszul döntesz, az nem zökkenti ki a történetet, hanem szerves része lesz a feszültségnek.

Játékmenet – A tempó mestere

Itt nincs helye a felesleges backtrackingnek vagy furcsa logikai fejtörőknek. A Late Shift a történet szempontjából a legjobb megoldást választotta: nincs szükség extrém pörgetett rejtvényekre vagy tárgyak gyűjtögetésére. Ha nem vagy benne a mechanikákban, semmi gond: a történet a fő szempont. A választások egy egyszerű, de hatékony módot kínálnak arra, hogy alakítsd a karaktered és az ő történetét, de egyúttal a tempót is meghatározzák, miközben folyamatosan pörögnek az események. A történet gyorsan halad, és nem hagy időt a mellékszálakra. Az egész élmény annyira lendületes, hogy egyáltalán nem éreztem úgy, hogy a tempó törne meg, bárhogy is döntöttem.

A játékmenet minimalista. Két gomb, egy joystick és az egész történet előtted van. A játék nem bonyolítja túl a dolgokat: az irányítás sima és egyszerű, egyfajta filmélményt ad, amely könnyedén irányítható. Ha konzolról játszol, nem érzed azt, hogy hátrányban vagy. A tévé képernyőjén a nagy felbontású filmek fantasztikusan néznek ki, de ha épp úton vagy, a kézikonzolos mód is remekül működik.

A vizuális élmény – A filmek és a játék határán

Ami igazán kiemeli a Late Shift-et, az a vizuális élmény. Az egész játéknak filmje van, és ezt jól csinálja. Az FMV (full motion video) minden egyes jelenete gyönyörűen van megkomponálva: a karakterek, a helyszínek, a gyors váltások mind azt a hatást keltik, mintha egy igazi krimiben lennél benne. A világ London, és ahogy a különböző helyszíneken száguldunk, a város minden szeglete élővé válik.

A színészi játék is erős, a dialógusok élesek, és a történetvezetés folyamatosan megőrzi a feszültséget. Az egész játék olyan érzést ad, mintha egy film aktív részese lennél. Itt nem kell rettegned a statikus képernyőktől vagy a bonyolult menüktől – a játék visz magával, miközben te irányítod, hogy mi történik a képernyőn.

Zárás

A Late Shift egy igazán szórakoztató és új megközelítést kínáló interaktív élmény, amely nem próbál több lenni annál, ami, hanem pontosan azt adja, amit ígér: egy jól megírt, pörgős, választható történetet, amit a döntéseid alakítanak. A filmek és a játékok közötti határvonalon helyezkedik el, és úgy tűnik, hogy sikeresen egyensúlyozza az interaktivitás és a szórakoztató történetmesélés között.