Kirby Star Allies

Nem rossz. Sőt, sokszor kifejezetten jó. Csak túl ismerős.

Szívecskék az űrből, barátok mindenhol

A történet a szokásosnál kissé sötétebb felütéssel indul: egy titokzatos lény rituálét hajt végre, lila szívek hullanak szét az univerzumban, majd egy rózsaszín szív landol az épp alvó Kirbyn. Ez az új képesség teszi lehetővé, hogy az ellenségeket azonnal baráttá változtassam.

Innen indul a jól ismert út: cukormázas világok, mosolygó ellenfelek, majd a végén – ahogy az lenni szokott – egy kozmikus rémálom, ami furcsán sötét ahhoz képest, amit addig láttam. Ez a Kirby-féle tonalitás még mindig működik, és van benne egyfajta bizarr báj, amit semmi máshoz nem tudok hasonlítani.

Gyönyörű, de biztonságos

Ez az első HD Kirby, és ez nagyon látszik. A részletek gyönyörűek: fények, árnyékok, apró animációk, háttérben izzó csillagok. Switchen hordozva és dokkolva is kifejezetten szép.

Viszont érzem rajta a biztonsági játékot. A pályák klasszikus Kirby-tematikákat követnek: zöld mezők, tűz, víz, hó. Szépek, de semmi olyat nem látok, ami igazán meglepne. A Planet Robobot gépies világa például sokkal karakteresebb volt. Itt minden korrekt, de kevésbé emlékezetes.

Zene: ismerős dallamok, jó helyen

A soundtrack hozza, amit kell. Sok remix, sok visszatérő téma, új dalokkal vegyítve. Nem ez az a Kirby, aminek a zenéit évekkel később is dúdolom majd, de rossz szám nincs benne. Tökéletesen aláfest mindent, legyen szó boss harcról vagy egy nyugodt sétáról.

Barátok, de minek ennyien?

A játékmenet a jól bevált Kirby-alapokra épül. A klasszikus képességek – Beam, Sword, Parasol – mind itt vannak, az újak, mint a Spider vagy az Artist, pedig kellemes frissítések.

A központi újítás a barátmechanika: akár három AI-társ csatlakozik mellém, akikkel együtt harcolunk. Ez jól hangzik, de a gyakorlatban alig ad hozzá bármit. Néhány kooperatív szakasz (golyóvá gurulás, közös akciók) feldobja a tempót, de alapvetően csak még könnyebbé teszi az amúgy is könnyű játékot.

A power mixing hasonló sorsra jut. Elemi erősítések, kombinált támadások – jól néznek ki, mókásak, de ritkán érzem szükségesnek őket. Többször használom azért, mert látványos, nem azért, mert a helyzet megköveteli.

Tempó, ami menti a helyzetet

Ami igazán működik, az a pacing. A játék nem siet, hagy játszani, kísérletezni, bénázni. A pályák nem kihívást jelentenek, hanem játszóterek, ahol kipróbálhatom, mi mivel működik együtt.

A felfedezés és a fejtörők vissza vannak fogva, de minden pályán gyűjthető puzzle darabok vannak, köztük egy nehezebben megszerezhető szivárványos. Ezekből Celebration Paintingek állnak össze, amik régi Kirby-játékokra utalnak. Ez meglepően addiktív, és sokkal több replay value-t ad, mint amire az első pár óra után számítanék.

A valódi játék a stáblista után kezdődik

A kampány rövid, de az endgame erős. A Guest Star mód speedrun-szerű kihívásokat ad, egyetlen képességhez kötve, RPG-szerű statbónuszokkal. Ez már sokkal érdekesebb, és végre kicsit feszesebb.

Az Ultimate Choice a klasszikus Arena újragondolása: csúszkával állítható nehézség, több boss, jobb jutalmak. Maximális szinten már tényleg oda kell figyelni, ami Kirbytől mindig is ritkaság volt.

És persze ott a két minijáték: Chop Champs és Star Slam Heroes. Nem világmegváltók, de jólesnek, főleg barátokkal.

Technikai furcsaság

Egy dolog viszont szemet szúr: 30 fps. Egy Kirby-játéknál ez furcsa visszalépés. Játszható, nem törik meg, de érezhetően kevésbé folyamatos, főleg handheld módban. Nem game breaker, de csalódás.

Zárás

A Kirby Star Allies egy kényelmes, barátságos, gyönyörű játék. Remek belépő új játékosoknak, és egy kellemes, stresszmentes kaland bárkinek. De veteránként érzem, hogy ez már nem az a Kirby, ami meglep. Túl óvatos, túl ismerős.

Nem a Breath of the Wild vagy az Odyssey megfelelője a saját sorozatán belül – de ettől még szerethető.