Tudjátok, mi a legjobb dolog a retro platformerekben? Hogy nem pazarolják az idődet. *Kid Tripp* is ezt csinálja, de nem csupán a gyors tempójával, hanem a kiszámítható, de mégis rendesen kihívó játékmenetével. Ez a játék egyszerű, mégis brutalitásig pörgeti fel az adrenalinszintet. Egy órán belül le tudod darálni, de közben megismered a legjobb trükköket, hogy hogyan győzhetsz le egy-egy bosszantó szakaszt, amit csak az a tipikus „egy ugrás és újra kezded” mentalitás tud átvinni.

Kid Tripp
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó
Tudjátok, mi a legjobb dolog a retro platformerekben? Hogy nem pazarolják az idődet. Kid Tripp is ezt csinálja, de nem csupán a gyors tempójával, hanem a kiszámítható, de mégis rendesen kihívó játékmenetével. Ez a játék egyszerű, mégis brutalitásig pörgeti fel az adrenalinszintet. Egy órán belül le tudod darálni, de közben megismered a legjobb trükköket, hogy hogyan győzhetsz le egy-egy bosszantó szakaszt, amit csak az a tipikus „egy ugrás és újra kezded” mentalitás tud átvinni.
Játékmenet: Gyors Reflexek, Memorizálás, Meg Az Ördögi Pontosság
A Kid Tripp tipikus endless-runner, vagyis minden egyetlen célra irányul: túlélni a pályát. 20 szakasz és 4 világ vár rád, mindegyik gyors és pörgős, mint egy jó kis arcade daráló. A varázslat itt a gyors reflexek és az állandó mozgás kombinációjában rejlik. Ahogy a főhős, Kid Tripp folyamatosan előre fut, az egyetlen dolgunk, hogy jól időzített ugrásokkal és sebességváltásokkal elkerüljük az akadályokat. Az irányítás pofonegyszerű, de az ügyesség az, ami igazán számít. Az, hogy mikor gyorsítasz, mikor éppen lelassítasz, mind-mind kulcsfontosságú, hogy elérd a legjobb eredményeket.
De nem csak erről van szó. A játék nem pusztán reflexekről szól, hanem a memorizálásról is. A pályák annyira rövidek, hogy hamar be fogod tanulni az összes akadályt, a trükkös részeket, és akkor jöhet a kísérletezés. Ha az első próbálkozásra nem sikerül, próbálkozz más módszerrel, de ügyelj arra, hogy a helyes ellenségeket éld túl, mert ha nem, a játék vége.
Nehézség: Kezdeti Frusztráció, De Soha Nem Igazán Veszíted El A Szálat
A játék legnagyobb erőssége a nehézsége. A pályák nem hosszúak, de a megoldásuk annál nehezebb. Kezdéskor tíz életed van, és ha elrontasz valamit, kezdheted elölről, de nem úgy, mint egy szokásos platformerben. Itt nincs „checkpoint”, egyszerűen újraindulsz a pályán, és próbálkozol újra. A casual játékosoknak ez nem okoz problémát, mivel a veszteségek minimálisak, de akik komoly high-score csatákat vívnak, azok elveszíthetik az összegyűjtött érméket, ami azért nem kis csalódás.
A játékban ugyanakkor van egy kis csavar: a nehézség a játékos választásán is múlik. A sebességváltás funkció például rengeteg variációval érkezik, így az alap „rohanás” mellett választhatsz egy lassabb tempót is, aminek hatása már elég radikális. Ha igazán hardcore szeretnél lenni, akkor a futás funkciót is eltüntetheted, és minden egyes ugrást precízebben kell eltalálnod. A sebességváltás nemcsak a játékmenet gyorsaságát befolyásolja, hanem magát a pályák ritmusát is. És amikor megérted, hogy hogyan működik, elkap a flow, és minden egyes jól sikerült ugrás után egy-egy kis győzelemként tekintesz rá.
Az Ellenségek És A Világok – Jól Ismerős, De Szórakoztató
Ami a világokat illeti, a Kid Tripp egyértelműen nem a kreativitás királya. Az ellenségek és a helyszínek (bats, snakes, ice world, fire world) tipikusnak tűnnek, és semmi olyan különlegeset nem kapsz, amit már ne láttál volna egy klasszikus platformerben. De nem is ez a lényeg. Az egyszerűsége adja a varázsát. Nem vár el tőled semmi extrát, nem próbálja túlbonyolítani a dolgokat, inkább pofonegyszerűen pörög és adja át az élményt. A pályák időtartama alig több mint egy perc, így gyorsan ki tudsz próbálni egy-egy nehezebb részt, és amikor sikerül, igazán jó érzés.
A játék hiányosságai közé tartozik, hogy nem igazán van extra tartalom. A 20 pályán túl nincs semmi, amivel a játékosokat leköthetné. Ez a legnagyobb csalódás, mivel egy kicsit több világ, egy-egy titkos pálya, vagy valami változatosság biztosan feldobta volna a dolgot. Az egyes világok között semmilyen bossfightot nem találsz, nincs semmi grandiózus történelem, a Kid Tripp egyszerűen csak belezuhan a dolgokba, és fut tovább. De ez így is van jól.
Zárás: Egy Könnyed, De Kemény Dió
A Kid Tripp tehát egy könnyed kis platformer, ami gyors és kielégítő, de nem tartogat túl sokat. Ez egy olyan játék, ami szórakoztat, de nem ragad le örökre. Az egyik legnagyobb erőssége, hogy egyszerű, de a végén meglepően nehéz. Viszont egy dolgot biztosan mondhatok: ha olyan játékot keresel, ami gyorsan levett a lábadról, de nem veri szét a fejed egy dögunalmas grindolással, akkor érdemes adni neki egy próbát. De ne számíts túl sok extra tartalomra. Mert amit ad, azt tisztességesen megcsinálja.































