GALAK-Z: Variant S

A Vadűr, Ahol Semmi Sem Olyan, Mint Képzelnéd

A történet ugyan nem hoz semmi különöset, de a galaktikus szövevény és a karakterek közötti dinamika azért izgalmas. A főhős, A-Tak és csapata most újabb bug-szerű idegenekkel és űrkalózokkal találkozik, miközben próbálnak kitörni a titokzatos börtönből, amit a Zodiákus istenek irányítanak. Az, hogy az alapvető történeti szál mellett az egyes karakterek személyisége és háttértörténete egyre jobban kibontakozik, egy újabb erőssége a játéknak. Az animés hangulat, amit a szinkron és a karakterek színes megjelenítése ad, bár egyszerű, de működik.

Miért Ne Játszhassunk Űrhajóként És Mechaként?

Az egyik legszembetűnőbb változtatás, hogy immár nem lehet átváltani űrhajóról mechára a harc közben, ami az egyik legizgalmasabb eleme volt az eredeti Galak-Z-nak. Most minden küldetés előtt választanod kell: vagy az űrhajóval, ami távolról támad, vagy a mechával, amivel közelharcba szállhatsz. Bár nem mondom, hogy nem működik a változás, azért érezni, hogy az eredeti játékmenet sebessége és dinamikája lassan kicsit tompábbá vált. Az új rendszerben kevesebb az impulzív, hirtelen reakciók sorozata, és inkább a mérlegelés és előre gondolkodás dominál, de nekem sokkal inkább hiányzik a gyors, dinamikus váltás.

A játék mechanikai része egyébként továbbra is hibátlan. A hajó irányítása és a mecha mozgás szinte azonnali reakcióval működik, így az irányítás nem okoz csalódást. A harcok pörgősek, és a különböző támadások közötti váltogatás, a képességek és fegyverek kombinációja továbbra is nagyon szórakoztató, még akkor is, ha már egy kicsit rutinosabbá válik.

A Freemium Modell, Ami Mégsem Rúg Be

A Galak-Z: Variant S teljesen ingyenesen játszható – és tudom, mit gondolsz: "Na, biztos a mikrotranzakciók fognak mindent tönkretenni." Nos, azt kell mondjam, hogy bár a játék tartalmaz olyan mechanizmusokat, mint a várakozási idők és az időkorlátok, amit valódi pénzzel ki lehet pótolni, mégsem érzed azt, hogy feltétlenül rákényszerítenek a vásárlásra. A dolog egyébként működik: ahhoz, hogy haladj a játékban, nem muszáj költened – de ha türelmetlen vagy, akkor persze vehetsz Crash Coinokat, hogy gyorsabban haladj. A mechanikát jól belőtték, és az, hogy nem erőltetnek semmi drámait, egy plusz pont a fejlesztőknek.

Persze, mint minden freemium modell, így a játékmenet itt is képes kicsit szétcsúszni, ha túlságosan rákapsz a napi log-in bónuszokra és az egyéb kihívásokra, amit a játék kínál. Egy-két nap után a játékmenet eléggé ismétlődővé válik, ami mellett könnyen lehet, hogy hamar megunjuk a dolgokat. De ha egy-egy küldetés után mégis újra belevágunk, érezzük, hogy nem véletlenül pörög le a játék, mert egy-egy új találkozás a szebb lootokkal és a karakterek fejlesztésével mindig friss impulzust ad.

A Történet Eléggé Háttérbe Szorul

Ami a sztorit illeti, ott sajnos érződik, hogy leragadtunk a szórakoztató, de nem túl mély szintnél. A történeti vonal nem hozza a várva várt „szombat reggeli rajzfilm” érzést, amit a 2015-ös Galak-Z-ban még megtapasztalhattunk. Az új játékban a képregényes átvezetők és a karakterek közötti rövid párbeszédek ugyan szórakoztatóak, de végül mindegyik pálya után azt érzem, hogy a történet inkább csak amolyan „vázlatként” szolgál, nem pedig igazi motivációként.