Frogun

Mikor utoljára játszottál egy igazi régi iskolás platformerrel, ami annyira magába szippantott, hogy két napig nem tudtál kimenni a szobádból? Na, ez most épp egy ilyen élmény volt. A Frogun nem próbál meg semmiféle mesterséges fényt adni a dolgoknak, hanem egy igazi, klasszikus, 16-bites hangulattal hozza el a retro platformer élményét. Igen, nem egy hardcore epikus történet, de ha egy szórakoztató kis kiruccanásra vágysz, akkor itt az idő, hogy felfedezd a titkokat!

A történet alapvetően egy egyszerű kaland, ahogy Renata a családjától elszakadva elindul a Beelzebub romokba, hogy megmentse szüleit. Hát, semmi különös, de nem is szükséges. Az egész nem annyira a történeten alapul, hanem inkább azon, hogy a játékmenet újra és újra visszahúz. A legjobb része, hogy nem kell állandóan azon aggódnod, hogy "de hát most hol kell mennem?" Mert a játék szórakoztató, egyszerű és pörgős. Igen, a klasszikus platformer érzés.

Törzs

A játék mechanikája nagyon egyszerű és letisztult, semmi extra, amit meg kellene tanulni, vagy bármi túl bonyolult dolog. Két gombot használunk a Frogunnal való célzáshoz és ugráláshoz, de a játék nem a gombnyomogatásról szól, hanem arról, hogy egy-egy ugrásnál olyan nagyokat érezz, hogy utána végig vigyorogj a képernyőn. A játéknak tényleg az a lényege, hogy rálelj a megfelelő pillanatra, amikor elkapod a célpontot a nyelveddel, és a következő ugrásra készülsz. Minden mozdulat más és más érzést ad, és bár a kezdeti oktatás egyszerű, a későbbi szintekben egyre inkább újabb és újabb kihívások elé állítanak.

Az irányítás alapvetően könnyen megtanulható, de a célzás néha valóban szerencsén múlik, és párszor idegesítő lehet, hogy egy-egy célzási hiba miatt egy-egy ugrás elbukik. A kontrollok kissé érzékenyek lehetnek, és néha olyan érzésed támad, hogy a karaktered nem egészen ott landol, ahol szeretnéd. Egy kis frissítés segíthetne ezen, de a játék élvezete így sem csorbul, igaz, párszor meg-megállt a játék flow-ja.

De hát itt jön a szórakozás: a szintek, amelyek tudatosan lettek dizájnolva, hogy egy-egy kihívás után újra és újra visszatérj. Minden pálya tele van gyűjthető dolgokkal, és még akkor is, ha elsőre nem érzed szükségét, a titkok és elrejtett kincsek végig húznak, hogy újra és újra megpróbáld végigcsinálni. A versenyek sem rosszak, bár azok is inkább a szerencsére építenek, és néha túl nagy a frusztráció, hogy egyszerűen nem tudsz előzni. Ez egy apró hiba, de nem törik meg az élményt.

A bossa harcok egyébként kifejezetten izgalmasak. Bár alapvetően nem túl bonyolultak, de a kreatív mechanika és az, hogy a pályák végén mindig van egy ilyen kihívás, igazán üdítő szórakozást ad. Az egyszerűségük miatt nem fognak megölni, de jó érzés legyőzni őket, és a győzelem után mindig van egy kis mosoly az arcodon.

A grafika pedig, hát, én imádom. Az igazi retro stílus, a 16-bites világ és a színes, nagy poligonok egyszerűen tökéletesek, hogy a játék még inkább átszippantson a múltba, de modern köntösben. Persze, itt is akadnak kisebb grafikai hibák, például, ha túl sok dolog mozog a képernyőn, akkor a framerate le tud esni, de ezek a hibák nem rombolják szét az élményt.

Zárás

Frogun egy igazi retro-platformer, ami nem akar nagyot mondani, csak szórakoztatni. Van benne minden, amit egy jó régi platformertől elvárhatunk: egyszerű irányítás, szórakoztató harcok, jó grafikák, érdekes titkok, és mindehhez egy nem túl bonyolult, de élvezetes történet. Az olyan apró hibák, mint a célzás vagy a versenyek frusztráló részletei nem szegik kedvünket, mert a játék nem akar más lenni, mint amit ad: egy szórakoztató, könnyed kikapcsolódás. Ha retro-játékokat szeretsz, ne hagyd ki!