Freedom Planet 2

Az alapfelállás: A régi jó ismerősök

A Freedom Planet 2 története ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt, csak most három év telt el, és a kedvenc hőseink, Lilac, Carol és Milla még mindig a robotok nyomában loholnak. De a történet most egy új szereplőt is behoz: Neera, a harcos varázsló, aki legalább annyira új színt hoz a játékmenetbe, mint amennyire a sztoriba. És bár a plot nem feltétlenül a Shakespeare-i magasságokban lubickol, az első részhez képest sokkal gördülékenyebben van tálalva. A vágások gyorsabbak, a párbeszédek célratörőbbek, és bár a sztorit nem azért pörgeted, hogy lenyűgözzön, a karakterek és az események elég szórakoztatóak ahhoz, hogy ne akarj gombot nyomni a skip-re.

Játékmenet: Az igazi sebesség, amitől nem tudsz leállni

Amit imádtam az első részben, az mind itt van újra, de most egy szinttel feljebb. A pályák tervezése sokkal jobb, sokkal gyorsabb, szorosabb. Az a flow, amit a játék nyújt, egyszerűen nem hagy téged megállni. Mintha egy hullámvasúton ülnél, ami soha nem lassít le. A karakterek mozgása simább, a kontrollok precízebbek, és valahogy még a legbonyolultabb szakaszok is könnyen átláthatóak. Hatalmas különbség, hogy most már minden pályának egyetlen, végigvezető szakasza van, nem pedig két felvonás. Nincs más választásod, mint nekivágni, és elérni a legjobb idődet – mert mindegyik szint egyszerre ad lehetőséget a gyorsaságra és a felfedezésre.

És ha már szóba kerültek a karakterek: Lilac és Carol még mindig a klasszikus "szupergyors figura", de most már Neera is felzárkózik a sorba. Neera maga egy harcos karakter, tele egyedi mozdulatokkal és támadásokkal, szóval minden karakter más és más élményt nyújt. A különböző karakterek új megközelítést adnak a pályákhoz, de kicsit sajnálom, hogy nem kaptak saját, egyedi pályákat. Mégis, a változatosságot minden karakter hozza, ami már önmagában megéri a játékot.

A látvány: Pixel-art vagy nem pixel-art?

Az első rész stílusa nekem már akkor is tetszett, de a Freedom Planet 2 valami egészen új szintre emeli ezt. A színek vibrálnak, a háttér részletesebb, és bár az egész egy régi vágású platformer stílusban marad, mégis van benne valami frissesség. A Zao Land-ban, a vidámparkban lévő hullámvasúton száguldva például tényleg az az érzésed, hogy egy animációs filmből léptél ki. A parallax scrolling szinte életre kel, és egy-egy apró mozdulat, mint egy kis hópehely, vagy egy füstfelhő, mind hozzáad valamit ahhoz az élményhez, hogy a játék nem csupán egy pixel-kép, hanem egy igazi, élethű világ.

Zene: Ne állj meg, a ritmus pörög!

És most jön a következő meglepetés: a zene. A Freedom Planet 2 zenéi ugyanolyan pörgősek, mint maga a játék, de ügyesen keverik a popot, jazzt és EDM-et, hogy sose érezd úgy, hogy unalomba fulladnál. Különösen szerettem, hogy a zenék nem mindig pörögnek szinkronban a tempóval, mégis egy pillanatra sem érződik úgy, hogy "rossz helyen" hallgatod őket. A pályákon a zenék inkább hangulatot adnak, mint hogy minden pillanatot maximálisan kihasználjanak – de pont ettől lesz annyira különleges.

Negatívumok: A kényszerpihenők

A játék tempója elképesztő, és bár szeretem, hogy van lehetőség egy kicsit lelassítani a játékot a köztes, hub szakaszokban, itt már egy kicsit feleslegesnek érzem őket. Igen, lehet beszélgetni a karakterekkel, vásárolni, de ha őszinték akarunk lenni, nekem inkább a gombot nyomni járt jobban, hogy visszaugorjak a következő pályára, minthogy egy újabb "nyugi, pihenj" szakaszon vergődjek.