Don’t Starve: Nintendo Switch Edition

Miért lesz fájdalmas, ha nem vagy elég ügyes?

A Don’t Starve alapvetően egy túlélő játék, amiben a célod csupán annyi, hogy életben maradj, ameddig csak tudsz. Egy óriási, procedurálisan generált világ közepén ébredsz, és máris el kell kezdened azon gondolkodni, hogyan építsd meg az első eszközeidet, vadászd le az ennivalót, vagy hogyan készíts menedéket, miközben a téli fagy és mindenféle szörnyűség közeleg. Hogy miért jó ez? Mert egyfolytában azt érzed, hogy minden döntésednek következménye van. Ha nem figyelsz oda a józan eszeddel, gyorsan felőröl a játék világának kegyetlensége.

A crafting rendszer igazán központi szerepet kap, hiszen szinte minden, amit teszel, arra épít. Kezdetben csak pár alapvető eszközt készíthetsz, de ahogy haladsz előre, a science machine segítségével egyre bonyolultabb dolgokat is létrehozhatsz. Ez az a fajta lassú, de folyamatos fejlődés, amit minden túlélő játék rajongója szeretni fog. De a legjobb az, hogy az egész rendszer nem ad neked semmiféle kézvezetést – ha túlélni akarsz, ki kell tapasztalnod, hogyan működnek a dolgok. És ezt persze akkor kezded el igazán érezni, mikor végre összejön egy komolyabb, sikeres futás.

A kihívás az igazi főszereplő

A Don’t Starve szórakoztatása nem a játékmenet kiszámíthatóságán alapszik, hanem azon, hogy mikor érzed azt, hogy most valami nagyon rossz dolog fog történni. Valahogy mindig, mikor egy kicsit feloldódnál, egy újabb váratlan esemény borítja fel a mindennapjaidat. Egy tolvaj majom elviszi a fő étkezési forrásodat, egy kígyócsalád támad le, mikor egy egyszerű bokrot próbálsz levágni, vagy épp megpróbálsz valamit építeni, de hirtelen megjelenik egy szörny, amit nem láttál meg időben. Aztán kezdheted előröl. A játéknak ez a folyamatos stressz és bizonytalanság a varázsa, ami miatt sosem fogsz unatkozni. A játékmenet alapvetően egy trial and error élmény, és bár sokszor fájdalmas, mégis imádni lehet.

A karakterek, akikkel játszhatsz, mind egyediek, saját erősségekkel és gyengeségekkel rendelkeznek. Az egyik jobban bírja a sötétet, a másik képes lángot gyújtani, de a legtöbbjük nem ideális választás az egész játék során. Ezt a rendszert jól ki is használhatod, hiszen minden új futás új kihívásokat ad a játékhoz. Egy-egy karakter különböző módon változtatja meg a túlélési stratégiát, és segít, hogy sose váljon monotonossá a játék.

Az ismétlés ördöge

De van egy nagy hátránya is a játéknak. Az ismétlés. Igen, tudom, sokan nem szeretik, de ha túlságosan is beleragadsz a napi monoton munkákba (tízezredik fa kivágása, a szörnyek kiirtása), könnyen úgy érezheted, hogy a játék tempója lelassul, és a korábbi izgalmak elhalványulnak. Sokan emiatt lemondanak róla, de ha túllépsz ezen, a Don’t Starve hatalmas élményt nyújt. És ha egy igazán hosszú és kemikusan nehéz futás során sikerül megmaradni, az a teljesítmény érzése felemelő lesz.

A két bővítés, amit nem hagyhatsz ki

A Switch verzió nemcsak a fő játékot tartalmazza, hanem két komoly kiegészítőt is. Az egyik, a Reign of Giants a tapasztalt játékosoknak ad igazi kihívást – itt még több szörnyeteg, új biomok és új mechanikák várnak rád. A másik, a Shipwrecked egy szigeti túlélési modult ad a játékhoz, ahol egy egész új játékrendszert találsz, és ahol az óceán igazi fenyegetést jelent. Mindkét kiegészítő megér egy-egy próbát, különösen akkor, ha a sima játékot már kiismered.

A grafika és zene – borongós, de egyedi

A játék látványvilága nem a színek pazar használatáról szól, hanem inkább a Tim Burton-féle szürke hangulatról. A kétdimenziós, kézzel rajzolt grafika a világ sötét, kietlen hangulatát idézi. Persze, a színek itt inkább elnyomottak, a szürke és barna árnyalatok dominálnak, ami a játékmenet feszültségét is jól kifejezi. A zene pedig egy szórakoztató, kiszámíthatatlan dallam, ami olykor inkább szomorú, máskor vicces, de egy dolog biztos: nem marad meg a fejedben.