Carrion

Most nem arról van szó, hogy egy titkos ügynököt irányítunk, aki beveti az eszét, hanem egy igazi ragadozóról, aki 150%-ban karma és fogak tömege. A Carrion valóban egy olyan élmény, amiben a játékos a gyilkos szerepét öltözi magára – és nem kicsit intenzíven.

A történet: Egy szörny, aki a saját útját járja

A történet elsőre egyszerűnek tűnik: mi vagyunk a szörny, aki egy idegen bolygón kénytelen megmenteni egy súlyosan sérült pilótát. ARID, az emberi pilóta mesterséges intelligenciája, próbálja meg segíteni, miközben mi, mint egy szörnyeteget játszó entitás, mindent elpusztítunk az útjainkon. A történet kap egy kicsi filozófiai csavart: egy gép, amely úgy dönt, hogy túllép a programozásán, hogy jobban megértse az életet és a körülötte lévő világot. Az alapfelállás nagyon érdekes, és a világ, amelyet felfedezhetünk, sötét és veszélyes.

A játékban végig mi vagyunk a "főellenség", a szörny, ami nemcsak, hogy ártalmas, hanem mindenkit elpusztít, akivel találkozik. Az egész sztori egy igazi szórakoztató fordulatot ad a szokásos hős-ellenség felállásnak, és végre mi is azt tapasztalhatjuk meg, hogy mi van a másik oldalon: mi történik, amikor a szörny irányít?

Játékmenet: Tépj, harapj, öld meg őket mind

A Carrion játékmenete annyira intuitív, hogy szinte alig kell gondolkodnunk a mozgásról. Az alapmechanikák rendkívül egyszerűek: a bal stick a mozgást, a jobb stick és a trigger pedig az interakciókat (főleg az áldozatok elkapását) irányítja. Igen, elkapjuk őket a karjainkkal, majd szétzúzzuk őket a falnak, vagy éppen felfaljuk őket, mindegyikük egy-egy szép darab hús. A harc minden egyes mozdulata gyors, folyékony és kifejezetten kielégítő – az irányítás pedig a legjobb értelemben véve idegen, mégis rendkívül szórakoztató.

A szörny mozgása lebegő, szinte ruganyos, miközben az emberek kétségbeesve próbálnak menekülni. A dinamikus mozgás érzete kifejezetten jól van kivitelezve, és az egész játék alapja, hogy a predátor szemszögéből éljük meg az eseményeket. A legjobb az, hogy az irányítás tényleg élvezetes, bármelyik szörnyet is irányítunk – egyáltalán nem érezzük, hogy a mozgás ne lenne a mi kezünkben.

Fejlődés és új képességek: Klasszikus Metroidvania

A Carrion egy tipikus Metroidvania-játék, ami új képességekkel és funkciókkal bővít minket, miközben felfedezünk egyre újabb területeket. Az első két megszerezhető képesség – a háló és a támadó csapás – egyértelműen felütik a Metroidvania műfaji hagyományokat, de jól illeszkednek az egész játék tempójához. A képességek nemcsak új támadásokat, hanem új utakat is nyitnak meg előttünk, lehetővé téve, hogy a már legyőzött szakaszokat újra felkeressük, és új titkokat fedezzünk fel.

A játékban van egy érdekes csavar is: a karakterünk tömege befolyásolja a képességeinket, és ha túl nagyra nősz, bizonyos képességekhez nem férhetsz hozzá. Ezt a tömegváltozást vízbe merüléssel kell kezelni, és bár érdekes ötlet, egy kicsit feleslegesnek tűnik, mikor a játékban már annyi más dolgot kell menedzselni.

A grafika és a zene: Sötét hangulat

A grafika elképesztően jól sikerült. A szörny kidolgozása, az animációk, a környezetek mind egy szép, szórakoztató és hangulatos világot alkotnak. A színek és árnyékok megfelelő egyensúlyban vannak, ami feszültséget ad a játéknak, miközben a környezetet is gazdagítja. A legjobban talán a hangulat teremtésében érezni a fejlesztők ügyességét – nem csupán a látványvilág, hanem az egész atmoszféra, amit a játék megteremt, egyszerűen beszippant.

A zene is kiemelkedően jól van megkomponálva, és tényleg film-szerű érzést ad, mintha egy horrorblockbustert néznénk. Az alap zenék tökéletesen illenek a szörny hangulatához, miközben a hanghatások is adnak egy extra borzongató élményt.

Zárás: Egy igazi erőfantázia

A Carrion nemcsak egy új perspektívát ad a túlélés és a gyilkolás műfajában, hanem valami olyat is, ami teljesen egyedivé teszi. A harcok, a felfedezés, és a mozgás mind olyan jól van összerakva, hogy képesek vagyunk elmerülni benne, mint egy igazi szörnyeteg. A játék nem hibátlan – a túlságosan bonyolult térképkezelés és a képességek menedzselése néha zavaró lehet –, de mindent összevetve rendkívül szórakoztató és élvezetes.