Bug Fables: The Everlasting Sapling

A Nintendo Paper Mario szériája, ha nem is ment teljesen a levesbe, de már jó pár éve nem hoz újra olyan RPG élményt, mint a régi klasszikusok. Nos, a Bug Fables: The Everlasting Sapling pont ezt a hiányt pótolja. A kis indie csapat, a Moonsprout Games, ahelyett, hogy csak emlékezett volna a régi szép idők legendás Paper Mario: The Thousand-Year Door-jára, inkább úgy döntöttek, hogy beleszületnek a stílusba, és addig csiszolgatják, amíg el nem érik a tökéletest.

Papírforma, De Másképp

Kezdjük ott, hogy a Bug Fables minden egyes porcikájában Paper Mario. Ha nem is csinálták pontosan ugyanúgy, de a stílus, a humor, az egyes karakterek és a harcrendszer olyan nyíltan hódolnak a klasszikusnak, hogy az már szinte bizarr. A főszereplő, a kis viaszszárnyú rovar, Vi, Mario teljesen ártatlan, de bájos mozdulatait és gesztusait idézi. A harcrendszer is hozza a régi papírfigurás, turn-based rendszert, ahol a támadások erejét a szinkronizált gombnyomásokkal fokozhatjuk. Aztán ott van még a „Turn Relay” mechanika, ahol egyik karakter átadja a körét a másiknak, erőt áldozva, hogy még nagyobb támadásokat hajthassunk végre. Ez nemcsak szórakoztató, hanem új szintre emeli a harcokat, adva nekik egy kis taktikai réteget.

Viszont… ha valaki azt várja, hogy a Bug Fables tökéletesen elmerül a papír-szerű varázslat világában, az gyorsan csalódni fog. Igen, a harcrendszer és a játékmenet stílusa elismerésre méltó, de a platforming és a navigáció nem mindig olyan sima, mint a mesélt világ. Itt-ott szögletesnek tűnik a mozgás, a karakterek néha bizonytalanok, ami elég frusztráló tud lenni, főleg, amikor egy apró szikláról lepottyanunk, mert nem tudjuk megfelelően megítélni a helyzetünket a 2D-s karakterekkel.

A Játék Története És Hangulata – Minden, Ami Szórakoztató

A történet és a karakterek az, amiben a Bug Fables igazán kiemelkedik. A játék nem akar nagy drámákat, nem próbálja meg túlkomplikálni a dolgokat, hanem inkább szórakoztató, könnyed módon mesél egy világot, amelyet egy csapat rovar próbál megmenteni. A dialógusok tele vannak kis vicces, játékos megjegyzésekkel, a történet pedig folyamatosan pörög, nem húzza az időt felesleges szövegeléssel. Ha valaki szórakoztató, könnyed kalandra vágyik, a Bug Fables tökéletes választás.

A játék világát gyönyörűen megtervezték. A karakterek dizájnja tetszetős, bár egy kis hatással van a Hollow Knight-ra, és az atmoszféra is teljesen megnyerő, köszönhetően a remek zenének. A Tristan Alric komponálta soundtrack kifejezetten figyelemfelkeltő, és szorosan illeszkedik a játék hangulatához. Ha valami, akkor a zene egyértelműen segíti a játék élményét, és ha a vizuális stílus nem is újít túl sokat, az egész összhatás így is nagyon kellemes.

Mi Van A Navigációval?

Ha a Bug Fablesnak van gyenge pontja, akkor az a navigáció és a platforming. Bár nem a világ vége, hogy egy-egy platformos szakasz kicsit nehézkes, de a 2D-s karakterekkel való 3D-s térben való mozgás nem éppen a legsimább élmény. Aztán ott van az a kis apróság, hogy néha egy-egy sziklán való ugrálásnál, ahol a pontos helyzet megítélése kulcsfontosságú, könnyen elveszíthetjük a fonalat. Hasonlóképp, a csapat tagjainak a váltása egy kicsit zavaró, amikor éppen szükség lenne rá a terepen, de ez tényleg csak egy apróbb észrevétel.