Astebreed

Ha valaha is próbáltad megérteni, miért szeretik annyian a shoot-’em-upokat, akkor az Astebreed képes lesz bepillantást adni a műfaj igazi szépségébe. De ha azt keresed, hogy egy pihentető, elgondolkodtató élményben merülj el, akkor nem biztos, hogy ez a játék lesz a legjobb választás. Miért? Mert Astebreed mindent túltol – de valamiért működik.

Az eredmény egy szórakoztató, de néha idegtépő élmény, ami egyszerre szórakoztat és frusztrál. Az Astebreed egy elképesztően pörgős játék, ami folyamatosan elhúzza előled a céltáblát, miközben próbálod elkapni a tempóját. Ha szereted a száguldó mecheket és a felejthetetlen boss harcokat, akkor valószínűleg imádni fogod. Ha viszont nem bírod a túl sok információt és a képernyőt kitöltő ellenségeket, akkor érdemes felkészülni egy kis idegeskedésre.

A játékélmény

A kamerák tánca és a folyamatos változás

Az Astebreed egyik legnagyobb erőssége a dinamikus kamera, ami végig pörgeti a szemünket a játék különböző perspektíváin. Kezdhetjük egy klasszikus side-scrolling nézetben, de ahogy a harc egyre élesebbé válik, a kamera hirtelen új dimenziókat hoz elő, akár Ikaruga-stílusú függőleges nézetbe, vagy épp egy harmadik személyű, on-rails shooterbe váltva. Az egész rendszer egy hatalmas hullámvasútra emlékeztet, ami folyton próbálja meglepni a játékost, miközben az egyszerre küzd a száguldó tempóval és az ellenséges hordákkal.

A változó perspektívák és a pörgős tempó annyira jól van összekapcsolva, hogy szinte már művészet, ahogy a játék folyamatosan új kihívások elé állít. Az egész érzés olyan, mintha egy Gundam mech-et irányítanál, ahol a fegyverek mellett a hatalmas kard is ugyanolyan fontos szerepet kap. A játék felülmúlja az egyszerű „lőj és menj tovább” mechanikákat, és beemel egy kis közelharcot, amikor csak szükséges, így ösztönöz arra, hogy ne csak háttérből tüzelj, hanem ugorj be és csapj le az ellenségekre.

A sebesség, ami mindent elmond

Ha azt mondom, hogy az Astebreed gyors, akkor az nem elég. A játék szédületes tempója olyan mértékű, hogy a legkisebb hiba is azonnali halált jelenthet. Folyamatosan pörögnek az események, az ellenségek özönlenek, a képernyő tele van lövésekkel és robbanásokkal. Olyan érzés, mintha egy űrben zajló akciófilm szereplője lennél, csak épp a legrosszabb helyen és pillanatban, amikor a világod összedőlni látszik. Ez a sebesség néha kimerítő lehet, de azok számára, akik imádják az intenzív shoot-’em-upokat, valódi élményt ad.

Harc, fegyverek és a kezelhetőség

A játék számos különböző fegyvert és támadást kínál, amik közül válogathatsz. A fegyverek közül a legfontosabb talán a lézerágyú és a hatalmas kard, amivel nemcsak védekezni, hanem támadni is tudsz. Az a nagyszerű a játékmenetben, hogy a közelharc nem csupán egy lehetőség, hanem elengedhetetlen a sikerhez. A játék folyamatosan arra ösztönöz, hogy lépj be az ellenség tűzvonalába, miközben ügyes manőverekkel és szélsebes döntésekkel szűkítheted le a harcok terét.

A Switch port remekül alkalmazza az úgynevezett „Arrange mode”-ot, ami az irányítást igazítja a Nintendo vezérlőihez, így a játékmenet jóval kényelmesebb, mint a PC-s vagy PS4-es változaton. Azonban, ha valóban ki akarod hozni a legtöbbet a játékból, akkor egy Pro Controller mindenképpen szükséges, mivel a gyors és precíz mozdulatok igénylik a legjobb irányítást.

Grafika és teljesítmény

A grafikai minőségről vegyesek az érzéseim. Bár a Switch port szép és jól optimalizált, a grafikai részletek és a fények egyértelműen gyengébben szerepelnek, mint más platformokon. A gépi eszközök és a környezetek nem annyira részletesek, de ha eltekintünk ettől, a játék még így is élvezhető. A legnagyobb probléma talán a teljesítmény ingadozása, amikor a képernyőn sok dolog történik egyszerre, és a framerate elkezd esni. De összességében nem annyira zavaró, hogy elvegye a játékélményt.