Játékmenet – Különleges irányítás, amely inkább hat ránk, mint mi a világra

Az Afterparty nem egy klasszikus értelemben vett játék, amit „játszunk” – sokkal inkább egy olyan élmény, amiben mi irányítjuk a történéseket, de nem úgy, ahogy azt megszoktuk. Az egész játék egy kétdimenziós síkon zajlik, ahol a két főszereplő, Milo és Lola, végigjárják a poklot, és próbálnak versenyezni a sátánnal, hogy kiszabaduljanak. Az alapvető játékmenet szinte csak a két karakter irányítására épít: csak sétálunk, beszélgetünk, koccintunk és iszogatunk. Igen, valóban: az ivás játékelem itt kulcsszerepet kap, mivel a különböző italok más-más hatással vannak a párbeszédekre és a karakterek viselkedésére.

A rendszer lényege, hogy Milo és Lola közti interakciók hatással vannak a történet alakulására, így az is, hogy mit mondunk egy-egy beszélgetésben, kulcsfontosságú. A kocsmák, ahol megfordulunk, mindig más-más italokat kínálnak, mindegyik más hatással van a karakterekre, így az ivás szinte egyfajta kísérletezéssé válik. Képzeld el, hogy egy hódító férfi mellett szólsz egy pohár sör hatására úgy, mint egy tengerész, és egy teljesen más irányba terelheted a beszélgetést, mintha egy pohár bor után egészen más döntést hozol. A kísérletezés lehetősége és az ebből adódó eredmények sokszor viccesek és meglepőek, és még inkább növelik a játék újrajátszhatóságát.

Történet – A pokolból való szökés humora és drámája

A sztori abszolút különleges és egyedi. Milo és Lola két egyetemi végzős, akik tragikus módon meghalnak, és a pokolban találják magukat. Miután megtudják, hogy egyetlen esélyük a szabadulásra, hogy legyőzik a sátánt egy ivós versenyben, megkezdődik az őrült kalandjuk. A két karakter teljesen más személyiség, de az ő interakcióik azok, amelyek igazán különlegessé teszik az élményt. Milo egy kicsit buta, mindenáron mindenkinek megfelelni akaró lúzer, míg Lola a világot kiábrándultan látó, cinikus karakter, akit a legtöbb helyzetben a gúny és a szarkazmus jellemez.

A történet azonban nem áll meg a humoros pillanatoknál. Ahogy mélyebbre ásunk a pokol történetébe, úgy találkozunk egy sor komolyabb témával, mint a bűntudat, a halál, vagy épp az önelfogadás. Az Afterparty sikeresen elegyíti a fekete humort a mélyebb érzelmi pillanatokkal, és sokkal inkább szól a karakterek belső küzdelmeiről, mint egy egyszerű ivós versenyről a sátánnal.

Látvány – Neonfények és pokoli atmoszféra

A látványvilág a játék egyik legnagyobb erőssége. A pokol egy teljesen szürreális, neonfényekkel teli világként jelenik meg, ami egyes helyeken szinte álomszerűen gyönyörű, máskor viszont kifejezetten nyomasztó. A háttérben mindig ott van a feszültség, és még a bulizós jelenetekben is érezhető egyfajta fenyegetettség. A karakterek, az animációk és a színek mind-mind hozzáadnak ahhoz a hangulathoz, ami igazán különlegessé teszi ezt a világot.

A zene is emeli az élményt, hiszen a szórakoztató, táncolós számok mellett a játék tele van olyan ambient zenékkel, amelyek tökéletesen illeszkednek a pokol hangulatához. Az egész vizuális és audió világ egyszerűen elvarázsol, és bár az alapvető helyszínek nem túl sokszínűek, mégis minden egyes helyszín és karakter igazi vizuális élményt nyújt.

Játékélmény – A döntéseink súlya

Ami az Afterparty-t igazán különlegessé teszi, az a döntéseink fontossága. Bár a játékmenet nem igényel komoly stratégiai gondolkodást, minden egyes beszélgetés és döntés következményekkel jár. Az, hogy melyik italt választjuk, hogyan reagálunk a helyzetekre, vagy kivel barátkozunk össze, mind-mind hatással van a történetre. Egy-egy jópofa beszélgetés vagy egy elrontott döntés könnyedén más irányba terelheti a játékot, és lehetőséget ad arra, hogy mindig valami újat tapasztaljunk.