World Of Horror

A játékmenet: Túlélés, döntések, és rémálmok

A játékban mindössze öt különálló rejtélyt kell megoldanod egy-egy futás során, mindegyikhez egy-egy helyszín – mint egy erdő vagy egy elhagyatott kúria –, ahol különböző események történnek. Itt jön a klasszikus survival horror érzés, hiszen minden választásod hatással lesz a történet alakulására. Mi lesz a következmény? Nos, ezt nem tudhatod, amíg ki nem próbálod. Nincs itt semmi egyszerű: ha nem vigyázol a döntéseiddel, akkor könnyen a bukás szélére sodródsz. Az egész játék inkább egy-egy különálló epizód, ami mindössze 10-15 perces menetelésekkel elég gyors tempót diktál, viszont épp emiatt minden pillanatban érezheted, hogy nincs időd hibázni.

A rendszer, amit használnak, tökéletesen idézi a táblás RPG-k világát: statisztikai ellenőrzések, dobókockás mechanika, és a lehetőség, hogy minden egyes döntés valós hatással lesz arra, hogy hogyan alakul a történet. A játékok ilyen mélységeit régen meg kellett tanulni, most viszont könnyedén megtapasztalhatjuk, hogyan változik a jövőnk a legapróbb választásoktól.

A nehézség és a replayability

Itt jön a másik kulcspont: nagyon újra- és újraéledhető. Miután végigjátszottad az első pár futást, ahol persze elkerülhetetlen a kudarc, akkor a játék elkezd adni valamit, amit igazán értékelhetsz: egy kis előny a következő próbálkozásokhoz. Minden egyes elbukott küldetés után új dolgokat oldasz fel, új fejlesztéseket és hasznos bónuszokat kapsz, amik segítenek a későbbi kalandokban. Ez a rendszer tökéletesen működik abban a tekintetben, hogy a folyamatos fejlődés érzését kelti a játékosban.

A harcok egyszerűek, de a feszültséget mindig fent tartják. Minden támadásnak és védekezésnek időbeli költsége van, tehát nem mindegy, hogy hogyan gazdálkodsz az idővel, miközben a dobókockák döntenek a sikerességről. Az egész harci rendszer kifejezetten egyszerű, de mégis kellően izgalmas ahhoz, hogy mindig a figyelmed középpontjában legyen, hogy vajon túl fogod-e élni, vagy sem.

Az atmoszféra: Junji Ito éjjeli rémálma

A grafika igazi ereje a Junji Ito által inspirált test- és kozmikus horror képeiben rejlik. A fekete-fehér képi világ egyszerre borongós és gyomorforgató, mintha egy őrült rémálomból lépnél ki. A karakterek groteszk testrészei és a hátborzongató lények megjelenítése egyszerre segítik a játék szörnyű, reménytelen hangulatát.

A zene egyébként egyszerű chiptune-ra épít, amit nem is lehetne jobban eltalálni ehhez a hangulathoz. Bár a dallamok alapvetően nem túl komplexek, a játékot körüllengő feszültség fokozásában kiválóan működnek.

Az irányítás: Egy kis odafigyelést igényel

Most jön a bökkenő: bár az irányítás a bal vagy jobb analóg kar segítségével rendben van, mégis valami kényelmetlenséget okoz. A mozgás és a menürendszer nem az igazi, kicsit baljósan darabos a navigálás. Sajnos a touchscreen kontrollok is hiányoznak, így nem tudsz egyszerűbben, gyorsabban reagálni, mint egy mobilos változatban.